Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

12 Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. Ouria: A semmiségi panaszt elutasítja. indokok: A védő azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a midőn vádlott a sértettől kapott 600 K váltót követelése fejében megtartotta és sértett ellen be is peresítette, jogosan járt el, sikkasztást tehát nem követett el. Ez a panasz alaptalan ; mert a vádlott a váltót arra a határozott rendeltetésre kérte és kapta a sértettől, hogy az a sz—i banknál, a sértett részére kieszközlendő bank-kölcsön; folyósítása végett egy felmerült 550 K-ás hiány fedezésére fordittassék. Eszerint a váltó egyébre, mint erre a czélra felhasználható nem lévén, a vádlott jogtalanul járt el, midőn a váltót a sértett ellen támasztott provizió-követelése fejében a maga részére megtartotta és sértett ellen be is peresítette. Minthogy vádlott ezáltal a váltóval, mely reá nézve idegen vagyontárgyat képezett, ugy rendelkezett mint sajátjával, ennélfogva cselekményében a Btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztás összes alkatelemei felismerhetők. * * = Mit tekint a Curia felülvizsgálható jogkérdésnek, erről I. Fayer László: A bűnvádi perrendtartás vezérfonala (IV. kiad. 1905.) 577. sköv. II.; Vargha Ferencz: A semmiségi panasz (1905.); Finkey Ferenez: A magyar büntető eljárás tankönyve (III. kiad. 1908.) 528. I. közölt fejtegetéseket, továbbá a Jogt. Közi. 1909. évf. 3. számában és 1910. évf. 51. számában közölt összeállításokat. — V. ö. a BDtár aj f. IV. k., 133. sz. a közölt határozatot és annak jegyzetét. 8. /. Megsemmisítés a közuádló semmiségi panasza alapján (BP. 385. §. 1. a) pont) és elitélés uzsora vétsége czimén, mikor a Curia ugy találta, hogy szembeötlő aránytalanság forog fenn a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt. — //. A törvény az uzsora vétségének tényálladékához az adós helyzete tekintetében nem kívánja a nyomasztó szorultságot, sem azt, hogy máshonnan kedvezőbb hitelnyerés lehetősége ki lett légyen zárva. — A Curia a sértett szorult helyzetét abból a tényből vont következtetés utján állapította meg, hogy a sértettet végrehajtás fenyegette s ezt csak kölcsönvett pénzzel kerülhette el. (Ouria 1910 nov. 16. 7121/910. sz. a. III. Bt.)