Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

422 Büntetőjogi Döntvénytár. (Curia 1911 márczius 9. 1652/1911. sz. a. L Bt.> A kir. Curia: A BP. 385. §-ának 1. a) pontjára fektelett az a semmiségi panasz, amelyet Vojta Antal védője érvényesített, visszautasittatik a többi semmiségi panaszok pedig elutasittatnak. Indokok: Az esküdtbirósági ítélet ellen D. Géza ügyvéd, mint Jánossi Aladár vádlott védője, a BP 385. §-ának 3. pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt, amelyhez védettje is csatlakozott. B. Ármin ügyvéd, mint Haverda Mária védője, a főtárgyalás folyamán bejelentett semmiségi okok lentartása mellett semmiségr panaszt jelentett be a BP. 385. §-ának 1. a), a BP. 384. § ának 5. pontja alapján. Ehhez csatlakozott H. Mária vádlott is és a semmiségi panasz Írásban is indokoltalott. V. Antal vádlott és védője, G. Jenő ügyvéd pedig a BP. 384. §-ának 11. pontja alapján, továbbá a BP. 385. §-ának 1. a) és 3. pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt. Minthogy azonban V. Antal vádlottat illetően a bejelenléskor nem jelöltetett meg, hogy az esküdtek és a bíróság által elfogadott tényállásban bűncselekmény tényálladéka miért nem forogna fenn: az ok megjelölése nélkül használt semmiségi panasz a BP. 434. §-a harmadik bekezdésének megfelelően visszautasítandó volt. Az egyéb okon érvényesített semmiségi panaszok pedig minden irányban alaptalanoknak találtattak. H. Mária vádlott védője ugyanis elsősorban azt teszi panasz tárgyává, hogy védenczét illetően a vádhatározaton felül a szabadkai kir. ügyész által beadott vádiratnak a BP. 255. §-ának első és második bekezdésében foglalt része is felolvastatott. A vádiratnak felolvasásával azonban az esküdtbíróság a védelem érdekeit nem sértette; mert a szabadkai kir. törvényszék, mint esküdtbíróság előtt megtartott főtárgyalás abból az okból napoltatott el, mert az esküdtbíróság a tényállást oly módon találta megváltozottnak, hogy H. Mária a gyilkosság bűntettében, mint felbujtó mutatkozott bűnösnek s az esküdtekhez ebben az irányban külön kérdés feltevését tartotta szükségesnek, amelybe azonban a vádlott bele nem egyezett. A szegedi kir. törvényszék, mint esküdtbíróság előtt is a kir. ügyész H. Máriát ugyancsak a gyilkosság bűntettében mint felbujtót vádolta s ezt a vádat tartotta fenn s ennek a tárgyalás megkezdésekor nyomban kifejezést is adott a budapesti ügyészség képviselője is. Minthogy pedig a vádhatározatnak, vagy a vádiratnak a felolvasását a törvény azért rendeli, hogy a vádlott megismerje aztr hogy milyen bűncselekmény miatt van vádolva s milyen vád ellenében kelljen védekezni; minthogy H. Mária a vádhatározat hozatala után a főtárgyalásokon következetesen, mint a gyilkos-