Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

106 Büntetőjogi Döntvénytár. pontja alapján, mert a felebbviteli főtárgyaláson orvosszakértők meghallgatását indítványozta, arra, hogy a vonatkozó, s ügyszám szerint megjelölt hadbírósági jegyzőkönyvekben foglalt adatokból vonható-e alapos következtetés arra, hogy G. J. foszformérgezéssel öngyilkossági kísérletet tett, mi azért volna fontos, mert S. A. hadbíró a vádlott ellen folyamatba lelt bűnügyben, ennek a tanúnak terhelő vallomását azért tüntette fel valóul elfogadhatónak, mert ezt a vallomást oly lelki állapotban lette, amelyben az ember nem szokott hazudni. Ezt az indítványt a kir. tábla mellőzte, ami a vádlott érdekeinek sérelmével járt, annál is inkább, mert a felebbviteli főtárgyaláson bemutatta egy apatini orvos véleményét, amely szerint a vonatkozó okmányok alapján az orvos kijelenti, hogy G. csak színlelte a foszformérgezést. Minthogy azonban ennek a ténykörülménynek fenn-, vagy fenn nem forgása, a vádbeli bűncselekmények elbírálásánál teljesen közömbös, mert vádlóit tényállítása az volt, hogy S. A. hadbíró szándékosan nem mérlegelte a terhelő tanú vallomásának valóságát, miután csak az volt a czélja, hogy elitéltesse: ez a ténykörülmény azonban még valósága esetén sem alkalmas S. A. hadbíró ellen annak igazolására, hogy szándékosan nem mérlegelte a tanuk vallomásának valóságát, ez a panasz tehát nem bír alappal. II. A védelem vitatja, hogy a vádbeli cselekmény, vagyis a használt kitételek nem állapítanak meg rágalmazást, és pedig annál kevésbbé, mert a kitételek magy?r fordítása hibás. Ez a panasz a BP. 385. §-áuak 1. a) pontjára van alapítva, mert az, hogy valamely tényállítás rágalmazást képez-e? jogkérdés. Ez a panasz sem bir alappal, meri a vád tárgyává tett kitételekben még a vádlott állal adott magyar fordításban is, oly állítások foglaltatnak, melyeknek értelme az, hogy S. A. hadbíró hivatali kötelességének megszegésével letért az elfogulatlan biró útjáról, a hadbíróság előtt valótlan adatokat hozott fel, csak az lévén a czélja, hogy elitéltesse. Ez pedig olyan állítás, mely valóság esetében a bűnvádi eljárás megindításának okát képezne, de amely állítás a kir. tábla Ítélete szerint is valótlannak bizonyult. III. A védelem vitaija továbbá, hogy a vádbeli bűncselekmények Ausztriában, tehát külföldön követtetvén el, a cselekmény elbírálásánál a Blk. 12. §-ának megfelelően az osztr. Blk. ren delkezései alkalmazandók, mert azok enyhébb intézkedéseket tartalmaznak (487., 488 , 491. és 493. §-ok.) Ezekből folyóan vitatja, hogy az alsóbbfoku bíróságok tévedtek: 1. A bűncselekmény minősítésében, mert a cselekmény az osztrák Blk. 487. §-a értelmében csak kihágás. 2. Tévedlek