Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. 107 -abban, hogy a vádlott javára a büntethetőséget kizáró okot meg nem állapították, mert a vádbeli bűncselekmények külföldön lekövetett kihágások lévén, a Kbt.-könyvünk 13. § a értelmében nem büntethetők. 3. Tévedlek abban, hogy a S. A.-nak küldött zárt levélben használt becsületsértő kifejezések miatt, a vádlott terhére a becsületsértés megállapittatott, mert az osztr. legfelsőbb bíróság döntvénye szerint, nem állapitható meg abban az esetben a becsületsértés, midőn ez sértetten kivül álló harmadik személy előtt nem hozatott, fel. Ezek a panaszok (BP. 385. §. 1. b), c), a) alaptalanok. A vádbeli rágalmazás ugyanis — habár külföldön lelt elkövetve — a magyar Blk. rendelkezései szerint minősítendő. Abból, hogy a Btk. 12. § a szerint, ha a tett elkövetésének helyén enyhébb a büntetés, ez alkalmazandó, még nem következik, hogy a cselekményt a külföldi törvény szerint kell minősíteni, de ez a cselekmény kihágásnak azért sem volna minősithítő, mert a kihágás büntetésének leghosszabb tartama a Kbtk. 16. §-a szerint két hó, a rágalmazás büntetésének leghosszabb tartama az osztr. Btk. 493. §-a értelmében hat hónap, amiből nyilvánvaló, hogy a rágalmazás kihágás természetével nem birhat. A cselekmény ekként helyesen minősittetvén rágalmazás vétségének, ebből önként következik, hogy a védelem állal vitatott, a Blk. 13. §-a alá eső büntethetőséget kizáró ok nem forog fenn. De téves a védelemnek a becsületsértés vétségét illetően a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján érvényesített semmiségi panasza is. Mert a becsületsértő kifejezéseket tartalmazó levél Magyarországban adatván fel postára, az elkövetés helyéül Magyarország is tekintendő, s így az. hog) az oszlr. felsőbb bíróság az osztr. Blk. rendelkezéseit miként értelmezte, teljesen figyelmen kivül volt hagyandó. IV. De vitatta a védő a Blk. 266. §-a alapján a bűnvádi eljárást kizáró ok feuforgását is, mert S. A., mint hadbíró, a vádiolt ellen folytatóit bünperben ügyfél volt, aki őt vádolta. Ez a panasza azonban azért alaptalan, mert a hadbíró, mint hivatalos közeg, közérdeket képviselvén, a Blk. 266. §-a szerinti ügyfélnek nem tekinthető. V. Vitatta a védelem és vádlott a semmiségi panaszokban azt is, hogy S. A. kellő indítványt a becsületsértés miatt nem tett, s hogy elévülés állott be, ami a bűnvádi eljárást kizárja. Minthogy azonban S. A. sértett a becsületsértés miatt az 1906. márczius 14-én irott levél vétele után már márczius 16-án feljelentést lett, s minihogy a Blk. 106. § ának 1. pontjában meghatározóit 3 évi elévülési időt a vádlott állal felhozott adatok szerint is illetékes bíróságoknak a vádiolt ellen irányult intéz-