Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7'.) szerű következménye az voll, hogy az esküdtek azáltal, hogy az első kérdésre tagadóan, a második kérdésre pedig igenlően válaszoltak, ellentétes tehát önmagának ellenmondó határozatot hoztak. Minthogy pedig a kérdések helytelen feltevése és az esküdtek határozatának önmagának ellenmondó tartalma a BP. 427. §-ának 4. és 6. pontjaiban megállapított semmiségi okot képezi, ezért az esküdtbíróság Ítéletének S. M. és L. K. vádlottakra vonatkozó részét megsemmisíteni és az eljárt esküdtbiróságot a BP. 437. §-ának második bekezdése, illetve a 404. §. első és harmadik bekezdése értelmében erre a két vádlottra vonatkozóan uj eljárásra utasítani kellett. Minthogy ezen rendelkezés folytán az ugyanezen vádlottakat illetően a BP. 385. §-ának 1. b), c) és 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszok tárgytalanokká váltak, azok felülvizsgálata mellőzendő volt. ¥ * = Ad. I. Ugyanígy az 5. sz. a. közölt határozat. 46. /. Testi sértésben bűnsegédképp büntettetett, aki tudva, hogy társa a sértettet bántalmazni akarja, a karóval felfegyverzett társát a tett színhelyére kisérte, ott a tett végrehajtásáig azzal együtt volt, az elkövetés után pedig a társsal együtt elmenekült, ezzel tehát társát az elkövetésre bátorítva, viszont a sértett ellenállásának erélyét csökkentve, a tett keresztülvitelét előmozdította. — //. Azok a körülmények, melyek a fiatalkorúak elleni intézkedések alkalmazásánál azok szigorítása, illetve enyhítésére nézve figyelembe jöhetnek, a BN. 18. §-ában fel vannak sorolva oly kimerítően, hogy a törvénynek nyilvánvaló czélja szerint ez a rendelkezés irányadó a legszigorúbbtól kezdve a legenyhébb intézkedés alkalmazásáig; tehát a fiatalkorú vádlott érdekében a Btk. 92. §-a nem alkalmazható.