Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

78 Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. törvényszék ezen panaszok közül a BP. 385. §-ának 1. b) és c) pontja alapján bejelentetteket azzal az indokolással, hogy azok lényegileg az esküdtek határozata ellen irányulnak, a két felmentett vádlott javitó-nevelésének el nem rendelése miatt bejelentett panaszt pedig, mint a törvény által kizártat vissza­utasítván, a kir. ügyész és a védő ezt a visszautasítást felfolya­modással támadták meg. A felmentett vádlottak javító-nevelését illetően a kir. ügyész felfolyamodása alaptalannak találtatott, mert a BP. 385. §-a sze­rint érvényesíthető semmiségi panaszok csak a bűnösség, a mi­nősítés, vagy a büntetés kérdéseire vonatkozván, nyilvánvaló, hogy a felmentett vádlottaknak a BN. 16. §-a alapján elrendel­hető javitó-nevelése nem tartozik ezek közé a kérdések közé. Ellenben a BP. 385. §-ának 1. b) és c) pontja alapján be­jelentett semmiségi panaszokat a törvényszék tévesen utasitotta vissza, mert a BP. 427. §-ának első bekezdése az ilyen pana­szokat kifejezetten az esküdtbíróság ítéleteivel szemben is meg­engedi, ezeket a panaszokat tehát a visszautasító végzés megvál­toztatásával el kellett fogadni. Ennek előrebocsátása után elsősorban a BP. 434. £-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani az elitélt vádlottak védője részéről a bizonyítás kiegészítésének megtaga­dása miatt az Írásban beadott indokokban és a mai tárgyaláson a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján érvényesíteni kivánt semmi­ségi panaszt, mert habár a védő ezt az elsőfokú tárgyaláson a vonatkozó végzés kihirdetésekor bejelentette, mégis annak az Íté­let kihirdetése alkalmával való fentartását elmulasztotta ; igy tehát a semmiségi panasznak csak az írásban beadott indokokban és a mai tárgyaláson való érvényesítésével elkésett. Áttérve a többi semmiségi panaszokra, a kir. ügyésznek a BP. 427. §-ának 4. pontja alapján bejelentelt panasza alaposnak találtatott, mert amidőn a kir. törvényszék az I. és II. csoport­han szereplő második kérdést feltette, abból a téves felfogásból indult ki, hogy ezen kérdés tartalma a Btk. 344. §-ában meg­határozott rablás a vonatkozó első kérdéstől eltérőleg a Btk. 346. §-ába ütköző rablás tényálladékát tünteti fel, holott valójá­ban az első és második kérdés összehasonlitásából kitűnik, hogy mind a kettőben azonos tényálladéki elemek foglaltatnak ; de a második kérdés feltevése annyiban törvényellenes is volt, ameny­nyiben a Btk.. 346. §-ában feltételezett tehetetlen állapotnak egé­szen más jelentősége van, mint amilyent a törvényszék a kér­dés szerint annak tulajdonított. Az első és második kérdésekben foglalt tényálladéki elemek azonossága folytán a második kérdés feltevésének természet-

Next

/
Thumbnails
Contents