Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. mint tanitó 60 főnyi csoportból álló gyermeket vezetett Modor utczáján keresztül, amely csoporthoz dr. J. és Z. is tartozott. Ez a nagyobb főnyi csoport kimeríti a gyülekezet fogalmát s a hely nyilvánossága s az a körülmény, hogy a felszólítást a vádlott ehhez a gyülekezethez intézte, a törvény által megkívánt nyilvánosságot helyreállítja. A felszólítás pedig abban állott, hogy többszöri megismétlésre szólította fel ezt a gyülekezetet, hogy kiáltsák: «éljen a tótság, vesszen a magyarság!». Két nemzetiségnek ilyen érzelmek hangoztatása mellett való szembeállítása kétségtelenül kifejezi azt, hogy a magyar nemzetiség ellensége a tót nemzetiségnek, még pedig oly fokban és mérvben, hogy a magyar nemzetiség a pusztításra érdemes; ennek a kijelentésnek többszöri megismétlése pedig kifejezi azt a gyűlöletet, amelyet a tót nemzetiségnek, az ő felfogásuk szerint, a magyar nemzetiség ellen érezni kell. A gyűlöletnek ilyen kifejezése pedig alkalmas is arra, hogy egyik nemzetiségben a másik kárára a gyűlölség felkeltessék s ezáltal az állami jogrend s a belbéke esetleg megzavartassék. Mit sem változtat a vádlott cselekményén az, hogy a gyűlölet felkeltésére alkalmas kifejezéseket nem ő maga ejtette ki, hanem a tanítványaira gyakorolt paranccsal azokat sarkalta ennek hangoztatására, mert ezek a tanulók 8—11 éves korú, tehát büntetőjogi felelősségre nem vonható gyermekek lévén, ezek a vádlott érzelmeinek kifejezésében és gyűlölet felkeltésére irányzott szándékában csak alkalmas eszközként használtattak fel egyrészt, másrészt pedig alkalmas alanyoknak is használta fel őket a vádlott, hogy a fogékony gyermekkebelbe is idejekorán beleoltsa a magyar nemzetiség elleni gyűlöletet. Minthogy pedig az izgatás elkövetésének ez a módja a legveszélyesebb módok közé tartozik: a kir. tábla jogi tévedésben nem volt, midőn a vádlott tettében az izgatás vétségének összes alkotó elemeit felismerte. 45. /. Nincs helye semmiségi panasznak abban a kérdésben, hogy a felmentett fiatalkorú ellen a BN. 16. §-ában emiitett javitó-nevelés helyesen rendeltetett-e el, vagy helyesen mellőztetett-e ? — //. Elkésett a közbenszóló végzést a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján megtámadó az a semmiségi panasz, melyet a védő csak az Írásban beadott indo-