Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

xxviii Tarlalommutató. Lap 149. Vádlottnak az a telte, hogy harmadik személyek között fennálló követelésről hamis engedményi okiratot készített oly módon, hogy ugy az engedményezőnek, mint az ügyleti tanuknak névaláírását meghamisította s az így meghamisított magánokiratot arra használta fel, hogy a telekkönyvi hatósághoz az álengedményes nevében benyújtott kérvényben a hamis engedményezési okirat alapján az adós ingatlanára a zálogjog előjegyzését kérte, amely alapon a kért zálogjog az álengedményes javára elő is jegyeztetett s ekként a xádlott jogtalan vagyoni haszon szerzése czéljából szándékosan közreműködött arra, hogy a telekkönyvbe mint nyilvános könyvbe annak jogviszonyaira vonatkozó valótlan tények vezettessenek be: a Btk. 95. §-ához képest a büntetés súlyosabb volta alapján a Bik. 400. §-ába ütköző és ugyané §. második bekezdése szerint minősülő közokirathamisitás büntettél állapítja meg 291 401. §. -21. A Curia, ellentétben a kir. tábla ítéletében kifejezett ama jogi következtetéssel, mely szerint a vádlott jóhiszeműen azt hihette, hogy a sértett nevét a váltóra jogosan Írhatja, vagy irathatja, s ehhez képest vádlott cselekményéből a Btk. 75. §-ában meghatározott szándék, vagyis a jogsértő eredmény ludala és akarata hiányzik: az alsófok által valókul elfogadott lényekből azt a következtetést vonla le, hogy vádlott a sértett nevét eunek tudta és beleegyezése nélkül rosszhiszeműen irattá forgatóként a szóban lévő váltóra és ezt a sértett kötelezettségének bizonyítására is rosszhiszeműen használta fel _ „ 30 116. Magánokirathamisitás bünlettének megállapítása, mikor vádlottak abból a czélból. hogy annak idején örökhagyó hagyatékára nézve végrendeleti örökösödési jogukat bizonyítsák, vádlott-társuk által hamis végrendeletet készíttettek, ez azután a végrendeletre örökhagyó nevét mint végrendelkezőt annak tudta és beleegyezése nélkül aláirta s más két személlyel együtt mint végrendeleti tanú magán a végrendeleten bizonyította, hogy előttük örökhagyó kijelentette, hogy az az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza s hogy azt a nevezett végrendelkező előttük irta alá; majd az örökhagyó elhalván, vádlottak a végrendeletet a bíróságnál bemutatták s kihirdettették 231 172. iMagánokiraihamisitás, nem pedig csalás vádlottnak az a tette, hogy az egyik esetben a nélkül, hogy a fél nála megrendelést lett volna, a másik esetben pedig, daczára annak, hogy a fél a megtelt rendelést rögtön visszavonta s az általa aláirt megrendelő jegyet összetépte, megrendelő jegyeket állitoll ki s ezeken az állítólagos megrendelők névaláírását egy ismeretlen egyén által meghamisiltatta, az ekként előállított megrendelő jegyeket pedig az állítólagos megrendelés foganatosítása végett a czéghez beküldvén, azokat annak a bizonyítására használta fel, hogy e megrendelések valóban létrejöttek 333 178.1. Vádlottnak az a tette, hogy a nevére kiállított postatakarékpénztári betétkönyvecskében a belét összegét 30 K-ról 130 K-ra, a kifizetést feltüntető rovatban pedig a -29 K kifizetése után maradék gyanánt, vagyis követelésként bejegyzett 1 K-t 101 K-ra hamisította, ezek után a betétkönyvet hitelezőjének az arról fennálló 20 K kölcsön biztositékául a hitel meghosszabbítás fejében zálogul átadta, a Btk. 401. §-ában meghatározott s a 403 §. 3. pontja szerint minősült magánokirat- ' hamisítás büntettél állapítja meg. — H. Magánokiralhamisitás nemcsak akkor forog fenn, ha a hamisított okirat az annak alapján jogviszonyban álló féllel szemben használtatik, hanem akkor is, ha az okirat a