Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

112 Büntetőjogi Döntvénytár. kot kövessen el, valakinek lakába, üzlethelyiségébe, vagy bekerített birtokába betör, a csoportnak minden tagja büntetendő. Világos tehát, hogy a büntetőtörvény nem tesz különbséget az egyes résztvevő tagok közölt, hanem tettesi minőségben rendeli büntetni a csoport minden egyes tagját, tekintet nélkül arra, vájjon az a tettleges erőszakoskodásban tényleg közremüködött-e, avagy csupán a csoportban való jelenlétével támogatta azt a czélt, melyet az egyes tagjai által meg is valósított. Épp ilyen helytelen, törvényben nem gyökeredző az a jogi álláspont is, hogy az erőszakoskodó csoportnak erőszakoskodás czéljából kell összpontosulnia. Mert a büntetőtörvény a 175. §-ában meghatározott magánosok elleni erőszak bűntettének egyik ismérve gyanánt megállapított czélt illetően nem ezt, hanem azt követeli meg, hogy a csoport abból a czélból törjön be valakinek lakába, üzlethelyiségébe, vagy bekerített birtokába, hogy ott személyeken, vagy dolgokon erőszakot kövessen el. Hogy pedig az a csoport, amelynek vádlottak is tagjai voltak, abból a czélból tört be B. J.-né bekerített helyiségébe (udvarába) és azután T. í. és F. I. lakásába, hogy olt személyeken erőszakot kövessen el, az a fentebb ismertetelt tényállás szerint nem kétséges. Azok a tények és jogi indokok tehát, amelyeket dr. Sz. F. védő a BP. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmiségi ok fennforgása tekintetében felhoz, a panaszolt törvénysértésnek a megállapítására törvényes indokul nem szolgálhatnak s ekként ez a panasz alaptalan. Es miután a Btk. 175. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak büntette már a betörés tényével bevégeztetik s ehhez képest az alsóbbfoku bíróságok a betörő csoportban szintén részt vett J. K., S. D. M. és E. Gy. vádlottak terhére rótt cselekményt és pedig J. K. cselekményét illetően annál is inkább helyesen minősítették bevégzett bűncselekménynek, mivel az előrebocsátott fenti ténymegállapítás szerint J. K. vádiolt a tettleges erőszakoskodásban is tevékeny részt veit: ennélfogva a közvédő részéről J. K. és S. D. M. vádlottak érdekében és az előbb megnevezett vádlott csatlakozásával, nemkülönben dr. Sz. F. védőnek E. Gy. vádlott csatlakozásával bejelentett és a BP. 385. §-a 1. b) pontjában meghatározott semmiségi okra fektéiéit panasznak szintén nincs törvényes alapja. A kir. Ítélőtábla által elfogadott s e helyütt is ilyeneknek tekintett felelte súlyosító körülményekkel szemben, az összes vádlottak javára számba vett azok az enyhítő körülmények, hogy a tett elkövetésekor ittasok vollak, s hogy vádlottak büntellen