Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

110 Büntetőjogi Döntvénytár. tekintetében foghat helyt, az pedig, hogy vádlottak tagjai voltak-e a támadó csoportnak vagy sem, a BP. 437. §-a első bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a kir. Curia által felül nem vizsgálható ténykérdést képez: ennélfogva a dr. B. L. védő semmiségi panaszának a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított részét, mely semmiségi panaszhoz B. I. vádlott csatlakozónak tekintetett, mint a törvény által kizártat, a BP. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. Ugyanez a védő a felebbviteli főtárgyaláson a már kihallgatott P. J. és B. J.-né V. B., továbbá S. A.-né és T. N. tanuknak kihallgatását kérte a főtárgyalási jegyzőkönyvben előadott és a másodfokú bíróság Ítéletében részletesen felsorolt körülményekre, s védő ennek a megtagadása miatt élt a BP. 384. ^-ának 9. pontja alapján semmiségi panaszszal. Minthogy azonban a kir. tábla az indítványozott bizonyítás kiegészítésének elrendelését ítéletének ide vonatkozó helyes indokolásánál fogva törvényszerű okból tagadta meg és pedig a még ki nem hallgatott S. A.-né és T. N. uj tanukat illetően azért is, mert az a körülmény, hogy W. József és W. V. együttesen indultak el a helyszínéről a csendőrség értesitése végett, még valóság esetében sem zárja ki, hogy ez a két vádlott a bűncselekmény elkövetésében ennek daczára tényleg részt vett, miután az 1909. évi január hó 28-án tartott főtárgyaláson tett kihallgatásakor W. V. vádlott maga is azt adja elő, hogy amikor már nagy zaj volt, akkor ment el a csendőröket hivni: ezért dr. B. L. semmiségi panaszának az a része, mely a bizonyítás kiegészítése tárgyában tett indítványának elutasítása miatt a BP. 384. §-ának 9. pontja czimén érvényesíttetik, a BP. 437. §-a negyedik bekezdése értelmében, mint alaptalan el volt utasítandó. A kir. törvényszék ítéleteiben foglalt ténymegállapítások elfogadásával a kir. tábla a következő tényeket fogadta el valóknak: Budafokon 4 906. évi július hó u21-én J. K. vádlott gyufagyári munkás és T. I. sértett zománczgyári munkás a gyermekeik miatt összepereltek, mely alkalommal J. K. azzal fenyegette meg T. L-t: «Te kutya magyar, keresztülszúrlak téged is,» mire T. I. a fenyegetés elől lakásába ment. Másnap reggel I. K. két fiatal emberrel megjelent B. J.-né udvarán és az ott lakó T. I.-nak, aki lakásának utczaajtajában L. P. munkással beszélgetett, azt kiabálta; hogy még ma megdöglesz. Erre T. I. és társa bementek, de csakhamar odaszaladt T. Gy., B. V. azon izenetével, hogy meneküljön T. I., mert a korcsmában azt hallotta, hogy a gyufagyári munkások reá akarnak törni.