Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)
«9-2 Büntetőjogi Döntvényt ni. BP. 316. §-a szerint, amennyiben megfelelő vád emelése czéljából a főtárgyalás félbeszakítását vagy elnapolását nem indítványozza, azonnal előterjeszti a megváltozott lényállásra alapított vádinditványál; de az ügynek más bírósághoz, nevezetesen az esküdlbirósághoz leendő áttételét csak akkor indítványozza, ha az uj vád alapjául szolgáló tett az esküdtbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmény tényálladékát állapítja meg. Viszont a bíróság, ha a vád megváltoztatása folytán a vádlott, vagy védője részéről a főlárgyalásnak elnapolása vagy félbeszakítása iránt előterjesztett indítványt megtagadja és a tényállást felderitettnek látja, a BP. 318. §-ának 3. bekezdése értelmében a változott vád fölött ítélhet, hacsak az ítélet tárgyát képező tett annak hatáskörét meg nem haladja. Sem a vád, sem a védelem érdeke nem indokolhatja, hogy az esküdtbíróság, mint nagyobb hatáskörrel felruházott bíróság előtt tárgyalt ügy a bizonyító eljárás befejezése után a vád megváltoztatása folytán más, kisebb hatáskörű bírósághoz tétessék át. Az ezzel ellenkező felfogás a bűnvádi perrendtartásnak az esküdtbíróság előtti főtárgyalást szabályozó rendelkezéseiben egyáltalában nemcsak nem talál támpontot, hanem a BP. 3o6. és 357. §-ai a külön kérdések feltétele által módot nyújtván abban az irányban, hogy az esküdtbíróság a megváltozott tényállás alapján határozhasson, akár más, akár súlyosabb, akár pedig enyhébb beszámítás alá eső cselekmény forog fenn, mint az, mely az eredeti vád tárgyát képezte, egyenesen yrra vallanak, hogy a törvényhozó lehetővé kívánta tenni azt, hogy az esküdtbíróság az előtte letárgyalt bűnügyet ítélettel fejezhesse be akkor is, ha az ügy a megváltozott tényállás szerint valamely kisebb hatáskörű bíróság elé tartozik. Mindezeken felül a BP. 22. §-a kifejezetten is rendeli, hogy a nagyobb hatáskörű bíróság az illetékességét megállapító bűncselekményre nézve, ha ez enyhébb minősítés folytán kisebb hatáskörű bíróság elé tartozónak tűnik fel, az eljárást a kisebb hatáskörű bíróságnak csak a főtárgyalás elrendelése előtt engedheti át; már pedig a kir. Curia állandó gyakorlata szerint is vitán felül áll, hogy az esküdtbíróság nagyobb hatáskörű bíróság, mint, az esküdtek közreműködése nélkül működő büntetőtörvényszék. Nyilvánvaló mindezekből, hogy a kir. törvényszék mint esküdtbíróság, a jelen bűnvádi ügyet a bizonyító eljárás befejezése után a törvény megsértése nélkül már nem utalhatta a kir. törvényszék, mint büntetőbíróság elé. Ezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett,
