Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. A gyanú alapját az képezle, hogy a lopás színhelyén egy líés találtatott, melyet G J. sajátjának ismert fel; hogy továbbá a lopás alkalmával az a 40 K-s váltó is eltűnt, melyet G. J. és P. I. 1908. évi márczius hó 7-én délután V I. javára, az ettől kapott kölcsön elismeréséül kiállítottak; végül az a tény, hogy G. J.-nak édes anyja, özv. G. J.-né szül. K. M. a csendőrök előtt, mikor ezek néhány nappal a lopás elkövetése után fiának holléte iránt nála kérdezősködtek, fiának Tuzsinán létét eltagadva, azt állította, hogy G. J. néhány nap előtt elutazott. Terhelt a lopás elkövetését határozottan tagadta és azzal védekezett, hogy a helyszínen talált és sajátjának felismert kést vagy három hónappal a kérdéses lopás előtt elveszítvén, arról, hogy ez a kés miként kerülhetett a lopás színhelyére, nincs tudomása; hogy továbbá az 1908. évi márczius hó 7-ike és 8-ika közötti éjszakát — mint az már más alkalommal is történt — sógora, P. I. házánál töltötte; végül, hogy az édes anyja az ő tudtával azért tagadta el a csendőrök előtt hontartózkodását, mert terhelt valamely erdei kihágás miatt pénzbüntetésre ítéltetvén el, attól tartott, hogy a csendőrök őt a pénzbüntetés behajthatlansága esetére kiszabott elzárásbüntetés végrehajtása végett elővezetik; pedig terhelt éppen akkor Brassóba akart távozni munkába. Terheltnek azt az állítását, mely szerint az 1908. évi márczius 7-ike és 8-ika közötti éjjelt sógora, P. I. házánál töltötte, nevezett P. 1., ennek neje, szül. G. M., valamint a 16 éves P. M. megerősítették és megállapittatott, hogy terheltnek az említett kihágási ügyben való elővezettetése csakugyan el volt rendelve. Ezekre, valamint arra való tekintettel, hogy P. I. csendőrőrmester a főtárgyaláson is fenntartotta a nyomozás folyamán beterjesztett jelentésekben foglalt azt az állítást, mely szerint az eljárás tárgyát képező lopás tettesének a fofjtatólag foganatosított nyomozás eredményéhez képest a lopásért már öt ízben büntetett H. Gy. tuzsinai szobafestő és mázoló bizonyult, a kir. törvényszék a kérdéses lopásnak G. J. által való elkövetését nem látva bizonyítottnak, 1908. évi május hó 11 én 4868. sz. a. hozott, a felek megnyugvása folytán nyomban jogerőssé vált ítéletével G. J. vádlottat a lopás vádja alól felmentette, minek következtében nevezett vádlott 1908. évi május hó 11-én szabadlábra helyeztetett. Az ebben a bűnügyben folytatott nyomozással egyidejűleg a nyomozás a lopás miatt legutóbb reá kiszabott három évi fegyházbüntetés, kiállása után a fegyházból 1908 január 25-én szabadult, már fentnevezett H. Gy. ellen is folyamatba tétetett,