Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár. 25 határozásánál mérlegelendő, mily büntetés érné őt, ha mint szerző vagy első közlő állana perbeu, s ehhez képest mérsékleiidő a büntetése. A védelem álláspontja azon elfogadhatlan eredményre vezetne, hogy ha a szerző vagy első közlő tudva nincs, vagy felelősségre nem vonható, az átvevő ellen ítéletet hozni egyáltalában nem lehetne. De nincs alapja a semmiségi panasz ama részének sem. mely azon indítvány mellőzését nehezteli, hogy egy név szerint meg sem jelölt terjesztő bűnügyére vonatkozó iratok szereztessenek be. Eltekintve ugyanis az esküdtbíróság elutasító végzésének azon helyes indokától, hogy egy másik bíróságnak más személyivel szemben hozott határozata a jelen ügyben eljáró bíróságra nézve nem irányadó ; a védelem nem is jelölte meg, hogy a jelen vád tárgya mi vonatkozásban áll a terjesztő ellen állítólag lefolytatott bünperhez, sőt magából az indítványból kitűnik, hogy ama másik per ((terjesztés)) czimén. tehát más alapon folyt, mint a jelenlegi, melynek tárgya nyomtatvány utján való ((közzététel.)) A BP. 427. §. 4. pontja alapján amiatt használtatik semmiségi panasz, mert mellőztetett azon indítvány, hogy a kérdésbe a «szerző)) szo elhagyásával a ((terjesztő)) kifejezés vétessék fel. A panasz alaptalan. A vád arra irányult, hogy vádlott mint szerző lette közzé a per tárgyát képező czikket. Minthogy pedig a főkérdést a BP. 355. $-a szerint a vádbeli tényállásra kell fektetni, a kérdés szövege megfelel a törvény parancsoló rendelkezésének. A védő által indítványozott ((terjesztés)) kifejezés nem fedi a «szerzés» fogalmát. A terjesztés tágabb fogalom, mely felöleli valamely közleménynek nem nyomtatvány utján való forgalombahozatalát is, milyen a felolvás, elmondás, levél stb. Sajtójogilag azonban csak az lehet a kérdés, hogy a Btk. 174. §-a szerinti terjesztés a sajtótörvény 13. és 33. §§-ban meghatározott cselekvőségek valamelyikével köveltetett-e el, vagyis, hogy a terjesztő, mint szerző, szerkesztő, kiadó stb. volt-e tevékeny; e szempontból rendeli a BP. 574. §-ának első bekezdése, hogy a főkerdésben a felelősség minősége kifejezetten megemlítendő. A kérdésnek az a szövegezése tehát, hogy vádlott mint «szerző)) nyomtatvány «terjesztése» által elkövetett izgatásban bünös-e, mindenben megfelelt a törvénynek. A védelemnek az indokolásban kifejtett amaz érvelése, hogy a terjesztői minőség a BP. 355. §-a utolsó bekezdése értelmében is felveendő lett volna a kérdésbe, mert a felek közölt vitás volt, hogy a vádlott tette szerzőséget, vagy terjesztést képez-e, már elvi szempontból sem áll meg, mert a szerzői, vagy terjesztői minőség a sajtójog szempontjából nem