Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

büntetőjogi Döntvénytár. 19 parancsnokságnál fel fogja jelenteni; minek folytán dr. B. M. a (ia által elismeri 22 K tartozását a vádlottnak ki is fizette. Vádlottnak ez a cselekménye pedig a Blk. 350. § ába ütköző zsarolás vétségének összes tényálladéki ismérveit kimeríti. Ahhoz ugyanis nem férhet kétség, hogy vádlott eme cselekményének vagyoni haszonszerzés volt a czélzata, mert a zsarolás szempontjából vagyoni haszon alatt nemcsak a meglevő vagyonnak gyarapodását, hanem annak biztosítását is kell érteni; már pedig a vádlott a terhére rótt cselekménynyel éppen azt akarta elérni, hogy a B. B. elleni követelését megkapja, tehát biztosítsa. Az sem lehet \itás, hogy az a mód, amelylyel vádlott ezt a czélját cl akarta érni s részben el is érte, jogtalan volt, mert a követelését, amelynek összege különben is vitás volt, amennyiben abból az adós csak 22 K-t ismert el valónak, nem a törvény rendes utján érvényesítette, hanem annak kiegyenlítésére az adósának apját olyan kellemetlenség kilátásba helyezésével birta rá, amelynek elkerülése az adós fiúra nézve kívánatos volt. Éppen ezen utóbbi körülménynél fogva a vádlott cselekményében benne foglaltatik a zsarolás vétségének tényálladékához megkívánt fenyegetés is, mert a vádlott levelében emiitett feljelentésnek nem fizetés esetére való kilátásba helyezése alkalmas volt arra, hogy a sértettel kényszerhelyzetbe bozza. A sértettnek mint apának ugyanis érdekében állott, hogy a tényleges katonai szolgálatot teljesítő fiának felettes katonai hatósága ne szerezzen tudomást arról, hogy a fia adósságot csinál s azt nem fizeti ki, mert méltán tarthatott attól, hogy ez a dolog a fiának katonai felebbvalóira a fiát illetően hátrányos befolyást fog gyakorolni. Ezek szerint tehát a kir. tábla nem alkalmazta tévesen a Btk. megfelelő rendelkezését abban a kérdésben, hogy a vádlott cselekménye megállapítja e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát s azt a Btk.-nek melyik rendelkezése szerint kellett minősíteni, midőn a vádlottat a Blk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségében bűnösnek mondotta ki. Következésképp a BP. 385. §-ának 1. a) és b) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okok egyike sem lorog fenn. 5. A BP. 4-72. §-ának 4. bekezdésében foglalt az a szabály, mely szerint abban az esetben, ha a távollevő terhelt, akinek kézrekeritése iránt tett intézkedés eredménytelen maradt, a bíróság elé nem állitható, 2*