Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

94 Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. Curia: A semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: A kir. tábla Ítélete ellen H. Gy. vádlott a Bl\ 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert cselekménye a Btk. 479. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladékát ki nem meríti. A védekezés szerint a Btk. 479. §-ának tényálladéka azért nem forog íenn, mert a vádlott által dr L. Z.-nal közölt iratok büntetőjogi értelemben hivatali titkot nem tartalmaznak, továbbá mert vádlott egyébként sem tudta, hogy a kérdéses iratok tartalma az emiitett értelemben hivatali titkot képez; mert vádlott az iratokat nem illetéktelen személlyel, hanem dr. L. Z.-nal mint országgyűlési képviselővel és a pénzügyi bizottság tagjával közölte, akinek hivatásához tartozott az iratokba foglalt adatok ellenőrzése ; továbbá mert vádlott nem ártani akaró szándékkal cselekedett s végül, mert a közlés sem az államnak, sem magánosoknak ártalmára nem volt, abból tényleges kár vagy ártalom senkire sem háramlott. Ez a semmiségi panasz azonban alaptalan. A kir. törvényszék Ítéletében, a kir. tábla által is elfogadott helyes jogi indokolással állapította meg, hogy azon iratoknak tartalma, melyeket vádlott dr. L. Z.-nal közölt, a közlés idején hivatalos titkot képezett; azon érvelés pedig, hogy az iratok tartalma csak a fegyelmi eljárás szempontjából volna hivatalos titoknak tekinthető, törvényes alappal nem bír. Amely hivatalos tárgyalás, meghagyás, tudósítás vagy irat tartalma fegyelmi vétség szempontjából hivatalos titok, annak tekintendő az a Btk. 479. §-a tényálladékának vizsgálatánál is; különbség a kettő között csak az, hogy a hivatali titok megszegése minden körülmények között fegyelmi vétség, ellenben a Btk. 479. §-ának fenforgásához, ezenfelül még az is szükséges, hogy a titoksértés az államnak vagy magánosoknak ártalmára történjék. A megállapított tények szerint vádlott tudta, hogy a L. Z.-nal közölt iratok tartalma hivatalos titok, az e tekintetben felhozott ellenvetés tehát figyelembe nem jöhet. De alaptalan az a további érvelés is, hogy vádlott a hivatalos titkot nem illetéktelen egyénnel közölte; mert a közlés idején L. Z. mint országgyűlési képviselő és pénzügyi bizottsági tag sem juthatott jogosan a kérdéses iratok birtokához, vagy azok tartalmának megismeréséhez. A törvény az ártalom valóságos bekövetkezését a Btk. 479. §-ában meghatározott vétség tényálladéki elemei közé nem sorozza. E szempontból elegendő, ha a közlés vagy közzététel folytán