Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

b ü ntetőjog i Iiöii tvénytár. jelentett be semmiségi panaszt: «mert a bizonyított nagy sebesség mellett, arra való tekintettel, hogy vádlott figyelmeztető jelet nem adott, s hogy a 9 m. 40 cm. széles uton kitérni módjában állott volna, a gondatlanság lénforgása tekintetében a kir. tábla következtetése téves.)) Ez a semmiségj panasz alapos, mert tévedett a kir. tábla, midőn a vádlott részéről nem állapitolta meg a büntetendő gondatlanságot, sőt a BP. 326. sv ának 2. pontja, helyesen 1 pontja értelmében felmentelte. A kir. tábla által valónak elfogadott tényállás szerint ugyanis vádlott a nyilt országúton az általa vezetett gépkocsival óránkint 35 kilométernyi sebességgel haladt, s midőn aközben az úttest ellenkező oldalán vele szemben jövő szekér közelébe ért, erről egy leesett kalap után leszállt, s az úttestről felvett kalappal a gépkocsi elől valószínűleg megzavarodásból nem a szekérhez, hanem a gépkocsi útirányának oldalán levő árok felé menekülő sértettet gépkocsijával elütötte, minek következtében ez olyan súlyos testi sérülést szenvedett, hogy ennek folytán meghalt. Bár vádlottnak a kir. tábla által megállapított azt a mulasztását, hogy ő a vele szembe jövő szekéren ülők figyelmét semmiféle jelzéssel sem hívta fel a közeledésre, azon oknál fogva, mert a szekéren ülők ezt anélkül is idejekorán észrevették, nem lehet a vádlott terhére róni; s noha vádlott, amint észrevette, hogy D. I. a gépkocsi iránya felé tart, a gépkocsival kitérni igyekezett, s azt még az árokba is vezette, csakhogy a bekövetkezett szerencsétlenséget elkerülhesse: a fentebb megállapított tényállás alapján vádlott részéről a bekövetkezett eredménnyel kapcsolatos büntetendő gondatlanság fenforgását mégis meg kellett állapítani. Vádlottnak, mint okleveles mechanikusnak és automobilvezetőnek ugyanis tudnia kellett, hogy az óránként 35 kilométer sebességgel haladó gépkocsi olyan gyorsaságot fejt ki, mely mellett képtelenség a gépkocsit hirtelen felmerült akadály esetén kellő időben megállítani; vádlottnak továbbá a tőle, mint gépkocsi vezetőtől elvárható köteles elővigyázat mellett látnia kellett, hogy vele szemben az uttestén egy szekér közeledik, arról valaki leszáll, s az uttestén tartózkodik. Ily körülmények közt vádlottnak, mint szakembernek, azt az eshetőséget is számba kellelt volna vennie, hogy az által, ha a jelzett rendkívüli sebességgel robog el az uttestén tartózkodó sértett mellett, azt ennek következtében a testi épségben is baj érheti. Midőn tehát vádlott a sértett közelébe érve sem mérsékelte a gépkocsi menetsebességét, mulasztást követett el, minek az lett a következménye, hogy a gépkocsi elől ennek menetiránvát