Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

64 Büntetőjogi Döntvénytár. keresztezve menekülő sértettet képtelen volt kikerülni, s a gépkocsi a sértettet elütvén, ezen halálos testi sérülést okozott, amit a vádlott megfelelő óvatosság mellett, a menetsebességnek kellő időben való mérséklésével megakadályozhatott volna. Eltekintve tehát attól, hogy nyilt forgalmi uton már magában véve is gondatlanság az olyan sebes hajtás, ahogyan vádlott a gépkocsiját vezette, vádlott vádba vett cselekményében a fentebbi mulasztása folytán a büntetendő gondatlanságot fel kell ismerni, mert a vádlott cselekményében ennek mindkét eleme benne foglaltatik. Egyrészről az adott körülmények által parancsolt vigyázat és óvatosság elmulasztása, másfelől pedig a bekövetkezett eredménynek előreláthatósága oly értelemben, hogy a fentebbi mulasztásból afféle szerencsétlenség is bekövelkezhelik, amilyen a sértetten megesett. Minthogy pedig vádlott eme gondatlanságával másnak a halálát okozta, vádbeli cselekménye a Btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségének tényálladékát képezi, mely azon oknál fogva, mert a sértett halála a vádlott foglalkozásában való hanyagságából származott, a Btk. 29.1. § a szerint büntetendő. A BP. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségi ok tehát fenforog, mihez képest a kir. táblának felmentő Ítéletét a BP. 437. § ának 3. bekezdése értelmében meg kellett semmisíteni, s a törvénynek megfelelő ítéletet kellett hozni. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül szolgált a vádlott büntetlen előélete, valamint az is, hogy részben a sértett magatartása is hozzájárult a szerencsétlenség bekövetkezéséhez. Súlyosító körülmény hiányában tehát a Btk. 91. §-ának alkalmazása indokoltnak találtatott. 28. Sérti a törvényt az az ítélet, mely az 1894: XII. tcz. 93. §-ában meghatározott mezőrendőri kihágás czimén kiszabott pénzbüntetést az 1892: XXVII. fez. 3. § ában meghatározott czélokra rendeli fordítani; ez a pénzbüntetés az 1894 : XII. tcz. 101. § a szerint felerészben az országos közgazdasági alapot, felerészben pedig azon községet illeti, melynek területén a kihágás elkövettetett. (Ouria 1908 október 20. 6888. sz.)