Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 lalása, illetőleg ily ítéletekkel kiszabott büntetések egységesítése tehát — mint az a jelen esetben történt — helyt nem foghat. Ezeknél fogva a törvénysértést megállapítani kellett. '_!!>. Alaptalan a jogos védelemre, mint beszámítást kizáró okra alapított panasz, mert a vádlottak csak azután bántalmazták a sértettet, midőn ezt a többi jelenvoltak körülvették, lefegyverezték s a támadásra képtelenné tették, amikor tehát a vádlottakra nézve a fenyegető veszély megszűnt. Vádlottak nem az őket fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítása végett bántalmazták sértettet, hanem a sértettől elszenvedett bántalmazásokat torolták meg. Vádlottak javára nem jöhet számba mint enyhítő körülmény, hogy a sértett kezdte a czivakodást s a vádlottakat bántalmazta is, mert ezek a körülmények a Btk. 307. §-ának 2. bekezdésében megállapított enyhébb büntetési tétel alkalmazására szolgálván indokul, azokat még külön nem lehet enyhítő körülményként is mérlegelni. (Ouria 1907 február 21. 1750/907. sz. a. II. Bt.) A kir. Ouria: A semmiségi panaszokat elutasítja. Indokok: A BP. 385. §-ának l. b) ponljára fektetett panasz alaptalan lévén, elutasítandó volt, mert a kir. tábla azt a tényt fogadta el valónak, hogy vádlottak D-n amiatt keletkezett erős felindulásukban, hogy őket .1. V. sértett súlyosan bántalmazta, ezt szándékosan, de ölési szándék nélkül együttesen, akként bántalmazták, hogy a szenvedett súlyos testi sértések folytán meghalt, a vádlottak eme cselekménye pedig a Btk. 301. §-ába ütköző a 306. §. szerint minősülő s a 307. §. 1L. bekezdése szerint büntetendő erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés bűntettének összes tényálladéki ismérveit kimeríti, következéskép a kir. tábla nem minősítette tévesen vádlottak cselekményét, midőn őket a fenti bűntettben mint Cz. P. vádlottnak a Btk. 70. §-a szerinti tettestársait mondotta ki bűnösöknek. Alaptalan a BP. 385. §-ának 1. c) pontjára fektetelt s az