Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

ín Büntetőjogi Döntvénytár. öntndatlanságig ittas állapotra s illetve a jogos védelemre, mint beszámítást kizáró okra alapított panasz is, mert a vádlottak csak azután bántalmazták a sértettet, midőn ezt M. F. és a többi jeleuvoltak körülvették, lefegyverezték s a támadásra képtelenné tették, amikor tehát a vádlottakra nézve a fenyegető veszély már megszűnt. Ez a körülmény pedig kizárja a Btk. 79. §-ában meghatározott jogos védelem fenforgását, mert abból az tűnik ki, hogy vádlottak nem az őket fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítása végett bántalmazták sértettet, hanem a sértettől elszenvedett bántalmazásokat torolták meg. A Btk. 76. §-ában meghatározott beszámítást kizáró ok pedig azért nem állapitható meg, mert vádlottak a cselekmény elkövetésekor ittasok voltak ugyan, de egyikök sem volt öntudatlanságig annyira ittas, hogy ennek következtében nem birt volna bármelyikök is akaratának szabad elhatározási képességével. Ez a panasz is tehát mint alaptalan elutasítandó volt. Alaptalan, s mint ilyen elutasítandó volt a BP. 385. §-ának 3. pontjára alapított panasz is, mert a vádlottak javára nem jöhet számba mint enyhítő körülmény, hogy a sértett kezdte a czivakodást s a vádlottakat bántalmazta is, mert ezek a körülmények a Btk. 307. §-ának 2. bekezdésében megállapított enyhébb büntetési tétel alkalmazására szolgálván indokul, azokat még külön nem lehet enyhítő körülményként is mérlegelni. Vádlottakat illetően tehát csupán ittas állapotukat, M. I.-re nézve büntetlen előéletét és beismerését lehet enyhítő körülménynek venni. Ezek pedig nem eléggé nyomatékosak arra, hogy a 92. §. alkalmaztassák. És pedig Cz. P. és Cz. G. vádlottakat illetően annál kevésbbé, mert Cz. P.-re súlyosítóul szolgál a bántalmazásra használt késnek veszélyes volta s a sértetten ejtett szúrások nagy száma, Cz. G.-re nézve pedig a hasonló cselekmény miatt már büntetett előélete és az, hogy a földön fekvő s már ártalmatlanná telt sértettre sok ütést méri, mely súlyosító körülmények lényegesen ellensúlyozzák a fentebbi enyhítő körülményeket. Ha vádlottnak a sértettnél rendes fizetése nem volt, s amikor dolgozott, akkor sem kapott fizetést, hanem amire szüksége volt, azzal bőven elláttatott, akkor vádlott nem tekinthető a sértett szolgálatában állónak és igg az általa elkövetett lopás nem magáninditványi jellegű.