Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

IG Büntetőjogi Döntvénytár. tellek ki. A csődlellár szerint a vádlott birtokában talált aruk, bulorok stb. ériéke 7539 K-t tesz ki. A csődtömeg 5844 K-l értékesíthetett, a bejelentett követelések 13844 K-ra rúglak, ugy hogy az eljárási költség levonása után csak 2509 K jutott a hitelezők kielégítésére Vádlott beismerte, hogy üzlete kezdettől fogva rosszul ment napi forgalma 60—80 K volt, czégét nem jegyeztette be, könyveket nem vezetett, hitelezőit azonban megkárosítani nem akarta s habár egyes árukaj, beszerzési áron alul el is adott, ennek oka a nagy üzleti verseny volt s hogy az árukat tulmagas árért szerezte be. Ezzel szemben megállapítható, hogy márcz. 12—15-én az üzletben szokatlanul sok vevő fordult meg s hogy az üzlet előtt egy kis púpos ember állott s hangos szóval azzal csődítette a vevőket, hogy az áruk a rendesnél 10%-kai olcsóbbak. Megállapította s bizonyítottnak fogadta el a kir. tábla, hogy vádlott közvetlenül a csőd elrendelése előtt több napon át áruit értéken alul elidegenítette. Hogy az így okozott kár mily összegre rug, a bíróság rendelkezésére csak az az adat áll, hogy vádlott márcz. 12—15-ik napján 500—600 K-t vett be s hogy a tanuk által vásárolt árukért kifizetett vételár 322 K-t tesz ki. Ezek szerint bizonyítottnak csak az fogadható el, hogy az áruknak értéken alól való elidegenítése által okozott kár a 4000 K-t nem haladja meg. Az eként megállapított tényállás mellett az elsőbiróság a BP. 385. ^. 1. b) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okot kö\elle el akkor, midőn vádlóit cselekményét a Blk. 416. §. 2. és 4. pontjában meghatározott vétkes bukás vétségének minősítette ; minélfogva Ítéletét a rendelkezőrész értelmében megsemmisíteni s a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni kellett. (1907 május 15. 3542/907.) A kir. Curia: A semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: Vádlott tartozásai a csődnyitás idején cselekvő vágyónál meghaladták, következőleg anyagi csőd esele fennforog. Megállapította a kir. tábla azt is, hogy vádlott üzlete kezdettől fogva rosszul ment, adósságai folyton szaporodtak, állandóan fizetési zavarokkal küzdött és lizetésképlelenségét már 1904 márczius 10-én a hitelezői védegyletnek bejelentette s hitelezőinek egyezséget ajánlott, mely azonban nem sikerült, Ezekből következik, hogy vádiolt akkor, midőn az 1904 márcz. 18-án elrendelt csődöt megelőzően több napon át üzleti áruit elidegenítette, fizetésképtelen állapotban volt s erről tudomással