Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

1 270 Büntetőjogi Döntvénytár. iránt a kir. járásbíróság által hozott határozat ellen közbevetett felfolyamodást elfogadta, a törvényt megsértette ; valamint törvénysértést követett el a pestvidéki kir. törvényszék is azzal, hogy a kir. járásbíróságnak a szabadságvesztésbüntetés átváltoztatása tárgyában hozott végzését az elitélt felfolyamodására felülvizsgálta és erre vonatkozóan érdemileg határozott. A jelen esetben ugyanis a jogerejüleg kiszabott szabadságYesztésbünteiésnek pénzbüntetésre való átváltoztatása a királynak a legfelsőbb elhatározásban nyilvánult kegyelmi tényén alapult. A kegyelmezés felségjoga, mely a királyt, mint az igazságszolgáltatás kútfejét illeti, kiterjed ugy a megállapított büntetésnek teljes vagy részben való elengedésére, valamint a büntetés súlyának enyhítésére s ebben az irányban a felségjog gyakorlása korlátlan. Arra nézve tehát, hogy a jogerejüleg megállapított, de a legfelsőbb kegyelmi tény folytán nem foganatosítandó büntetés helyébe mily nemű és tartamú büntetés lépjen ? kizárólag a legfelsőbb elhatározás az irányadó. Amennyiben pedig a legfelsőbb elhatározás nem tartalmaz rendelkezést a kegyelem folytán elengedett büntetés helyeit alkalmazandó büntetés neme és mértéke iránt, ez csak annyit jelent, hogy a Felség ennek meghatározását az általa kijelölt bíróságra bízza ; de korántsem jelentheti azt, hogy az elengedett büntetés helyébe lépő büntetés meghatározása a bűnvádi perrendtartásban szabályozott bűnvádi eljárás útjára tartoznék s hogy az e részben hozott határozat a bűnvádi perrendtartásban engedett perorvoslatokkal s különösen annak 378. §-a alapján megtámadható volna. Minthogy pedig a jelen esetben keletkezett, fentemiitett legfelsőbb elhatározás szerint az illetékes elsőfokú bíróság bízatott meg azzal, hogy az ifj. Sz. I.-ra három rendbeli rágalmazás vétsége miatt kiszabott 30 napi fogházbüntetést vagyoni viszonyainak megfelelő pénzbüntetésre átváltoztassa, kétségtelen, mikép az erre vonatkozó határozat hozására kizárólag az újpesti járásbíróság volt hivatott s hogy e részben hozott határozata végérvényes volt. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a BP. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. _l