Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

Büntetőjogi Döntvénytár. 77 indokok: A védő a Hl*. 388. §-ának l. a) ponl^a alapján bűnösség megállapiiása miatl azért jelenteti be semmisógi panaszt, mert nincs adat arra, hogy vádlottal az inkriminált cselekmény elkövetésénél a megkároaiitási szándék vezette volna. Ez a panasz alapos. A kir. tábla két körülroénybőJ következteti, hogj vádlott hitelezőinek megkárosítása czéljából nem vezetett kereskedelmi könweket. És pedig abból, hogy üzletének 15 evi fennállása aiatl markét izben szüntette meg fizetéseit, mely alkalmakkor hitelezőivel kiegyezett, ezúttal azonban ajánlata el nem fogadtatott; továbbá abból, hogy a vádlott hitelének mikénti felhasználásáról és üzletének' folyamáról azzal az ürüggyel tagadta meg a felvilágosítást, hogy idegbelegsége miatt a történtekre nem emlékszik, holott az orvosi vélemények szerint nem volt, és ezúttal sem szenved oly mérvű idegbajban, amely emlékezetét a kérdéses tényekre nézve elhomályosította volna. A kir. Curia azonban ngy találta, hogy eme körülmények még nem nyújtanak jogi bizonyosságot arra nézve, hogy vádlott a kereskedelmi könyvek vezetésére vonatkozó törvényes kötelességeknek azon czélból nem telt eleget, hogy ezáltal hitelezőit megkárosítsa, mert a vádlott üzlete 16 évig állott fenn, amely idő nagyobb részében fizetésképesnek lévén tekintendő, nem minden alap nélkül való az a védekezése, hogy a kereskedelmi könyvek vezetését azért mulasztotta el, mert a könyvvezetéshez nem értett. Abból pedig, hogy üzlete folyamáról és hitele felhasználásáról felvilágosítást adni vonakodott, már csak a védekezés szabadságára való tekintetlel sem vonható a vádlottra hátrányos következtetés. A kir. tábla azon alapon is megállapította a vádlottnak a Btk. 387. §-ában meghatározott csalás bűntettében való bűnösségét, mert fizetésképtelensége tudatában a csőd kérését elmulasztva, ugyancsak hitelezői megkárosítása czéljából türle, hogy vagyonából egyes hitelezői végrehajtási kielégítést nyerjenek, tehát vagyonának vételárát egyes hitelezőinek juttatva/ ezeket kielégítette, a többitől pedig minden kielégítési alapot elvont. A bírói uton kikényszeritelt végrehajtás azonban egymagában a Btk. 414. §-ában meghatározóit zálogjog engedélyezés fogalma alá nem esik, oly lények pedig meg nem állapíttattak, amelyek szerint vádlott a vagyonára foglalási vezető hitelezőket valamely tevőleges cselekvéssel a többi hitelezőinek megkárosítása czéljából kedvezményben részesítette volna. Minthogy ezek szerint a vádlott terhére megállapított az a