Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)
Büntetőjogi Döntvénytár. alapján azért, mert a cselekmény a védő indítványától eltérőleg nem a Kbtk. 41. §-ába ülköző fenyegetésnek minősittetett. A panasz alaptalan, mert az idézett szavak nem oly jövendőbeli baj kilátásba helyezését tartalmazzák, hanem buzdító, ingerlő értelműek. A védő által vitatolt téves törvényalkalmazás tehát nem forog fenn. G. Gy. védője a kir. tábla ítéletét a BP. 385. § ának 1. a) pontjára hivatkozással azért támadja meg, mert eme vádlott lettében nincs büntetendő cselekmény tényálladéka. A panasz alaptalan. G. Gy. terhére tényként az van megállapítva, hogy hallgatóit azzal rémítgette, hogy a magyar párt győzelme esetén magyar papot fognak nekik küldeni, magyar hitszónoklat lesz és magyar imakönyveket kényszerítenek rájuk. Ezek a nyilatkozatok a legkézzelfoghalóbban magukon viselik a nemzetiség elleni izgatás jellegét. A fentebb H. és S. vádlottakra nézve kifejlettek szerint az adott viszonyok közt éppen a vallási érzületre való hatás volt a legerősebb izgalási eszközök egyike. A magyar nemzeliségnek oly színben való feltüntetése tehát, hogy az a lótokat vallásukban akarja háborítani, kiválóan alkalmas a nemzetiségi gyűlölet előidézésérc. G. telte tehát helyesen nyilváníttatott a Blk. 172. §-ának 2. pontjába ülköző cselekménynek. T. J. védője a BP. 385. § ának 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a vádlott terhére rótt tettek nem büntetendő cselekmények. A panasz alaptalan. Ami e vádlottnak az 1899 : XV. tcz. 179 §-ának 1. pontjába ütköző cselekményét illeti, ugy e tekintetben az van megállapítva, hogy 1906 április 16-án. Istentisztelet után a templomban, az oltár mellől egybegyűlt híveknek a programmbeszédét elmondani készülő vádiolt meghallgatását ajánlotta azzal, hogy ^tartsanak vele.» Hogy e ténykedés a választás befolyásolására czélzott, maga a védő sem látszik kétségbe vonni, de azt vitatja, hogy nincs benne a vádbeli cselekmény tényálladéka, mert hiányzik belőle felhívás, feldicsérés, szóval a ddöntő» befolyásolás. Minthogy azonban a törvény nem kívánja azt a hatékonyabb befolyást, melynek hiányával a védő érvel; minthogy a törvénynek czélzala az, hogy a vallási szertartásra rendelt helyiség semmiképp, a legcsekélyebb mértékben se használtassák arra, hogy ott a politikai nézetekre hatás gyakorollassék: az alsóbiróságok nem tévedlek, midőn vádlott teliében büntetendő cselekményt ismertek fel. A T. J. vádlott terhére a Blk. 171. §-ának 2. bekezdése alapján vádba helyezeit leltre nézve a védő azt vitatja, hogy a 15—30