Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 1. kötet (Budapest, 1907)

±2 Büntetőjogi Döntvénytár. 19. Az, hogy a valódiság bizonyítása sikerült-e, a Curia által felül nem vizsgálható ténymegállapítás. — A Btk. 263. §-a értelmében az állított tények tárgyi valótlansága elegendő a büntetlenség kizárására. (Curia 1906 okt. 31 9616/906. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: A védő a BP. 384. §. 9. p. alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a főtárgyaláson tett bizonyítási indítványnak hely nem adatott. A semmiségi panasz alaptalan, mert a védő által kihallgattatni kért tanuk a magyar állam területén kivül tartózkodnak s igy a Bl\ 393. §. 3. bek. 2. p. esete forogván fenn, a bizonyitékfelvétel erészben helyesen tagadtatott meg, D. N. kihallgatása még azért is, mert a bizonyitandónak felhozott az a tény, hogy a főmagánvádló a vádlottat a tanú előtt ((rágalmazta», határozatlan. Ami pedig a védő indilváuyának ama részét illeti, hogy a főmagánvádló előéletére vonatkozó adatok a genfi rendőrhatóságtól szereztessenek be, ugy e tekintetben a kir. tábla azért határozott helyesen, mert ez a körülmény lényegtelen, a bizonyítandó lény nem az lévén, hog\ a főmagánvádló milyen jellemű, hanem az, hogy a főmagánvádló a vádlott bizalmával visszaélt-e vagv nem. A BP. 385. §. I. a) p. hivatkozással a védő azért használ semmiségi panaszt, meri a vádlott nem volt cselekménye jogtalanságának tudatában. A perorvoslat indokolása a mai tárgyaláson ezt bővebben ug) fejti ki, hogy a vádlott jóhiszemű tévedésben volt, nem tudván, hogj ama hírek, melyek a magámádlónak a \ádloil üzleti erdekeit sértő tevékenységéről hozzá (vádlotthoz) jutottak, valótlanok. Ez az érvelés nem fogadható el. Azt, hog) a vádlottat jogos magánérdek vezette a sértő közlésre, mindakét alsóbiróság bizonyítottnak vette. De ezzel csak annak feltétele volt adva, hogy vádlottnak a kifejezések valóságának bizonyítása megengedtessék, ami meg is történt. Ez a bizonyítás azonban akir. táblának felül nem vizsgálható ténymegállapítása szerint nem sikerült s ezzel a büntetlenség ki van zárva. Azt, hogv a vádlott, tudta is legyen, hogy állításai, illetőleg kifejezései valótlanok, a törvény nem kívánja ; aki oly közlést tesz, milyen a vádba helyezett, tartozik meggyőződést szerezni tartalmának valóságáról. A Btk. 263. §-a értelmében az állított tények tárgyi valótlansága elegendő a bün-