Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

Polgári ügyekben. 73 sék meg, mint a hogy az a kereset benyújtásakor állott fen." (A. öst. Ger.-Zeit. 1853. No. 19.) Ily szellemben fejlődött általában a törvénykezési gyakorlat az Írásbeli eljárásban, méltányoltatva — 1848 előtt ugy, mint azután — a magánjogi német irodalom által is. (Savigny, Syst. VI. 263. §.; Schmid, Arch. für Civ.-Prax. XXX. köt.; Vangerow; Pand. I. 160. §. No. 3.; Unger, Syst. II. 131. §. not. 1.; Windscheid, Pand. I. 128. §. not. 5. stb.) Nem is indokolható a jogszolgáltatás érdekeinek szempontjából az; hogy az időelőttiségi kifogásnak hely adassék akkor, midőn a teljesitési határidő a per befejezte előtt lejárt. Mert a formáknak az eljárás minden nemében az a rendeltetésük, hogy az anyagi jognak biztosítékul szolgáljanak és az anyagi igazság, hogy a törvénykezés egyedüli czéljához képest érvényesülhessen, nem természetellenesen mesterkélt, hanem egyszerű, természetszerű eljárási elvek alkalmazását kivánja; az oly eljárás pedig, mely a birót az ő szemei előtt elenyészett kifogás méltatására kényszeriti, természetellenes és sérti a jogérzetét magának a birónak is. Ama tan, mely szerint a birói Ítélet a litis contestatio időpontjára vezetendő vissza, már keletkezésekor a felperes oltalmát czélozta ; mert tulajdonkép a felperes az, ki a per elhúzódása által jogos érdekeiben sérelmet szenved. Ezen czélzattal lett törvény és gya-