Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

38 Curiai döntvények gyűjteménye tási bekebelezés alapjául szolgált ítéletben, vagy birói egyezségben, avagy közjegyzői okiratban megállapított kamataira, melyek a bekebelezés napjáig lejártak. Ezen kamatok, ha az árverés napjától visszaszámított három évnél régibb időtől fogva vannak is hátra, a bekebelezés sorrendjében sorozandók s elégitendők ki a vételárból. Ellenben a végrehajtási bekebelezés napja után lejárt kamatok az idézett törvény 192. §-a a) pontja rendelkezése alá esnek, tekintet nélkül a végrehajtási zálogjog bekebelezésére. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-cz. 192. §-ának a) pontja azon, a kérdéses lényegét nem érintő eltéréssel, hogy a három év az árverés s nem a sorrendi tárgyalás napjától számítandó vissza, ugyanazt rendeli, a mit rendelt már az 1868. évi L1V. t.-cz. 448. §-a; és a törvénykezési rendtartásnak ezen szakaszát a törvényes gyakorlat mindig ugy értelmezte, hogy az nem alkalmazható a tőkekövetelés oly kamataira, melyek végrehajtási zálogjoggal vannak a telekkönyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Nem is volna indokolható az, hogy a tőke bekebelezése s a kamat egyszerű telekkönyvi kitüntetése már magában biztosítsa a hosszabb időről való kamathátralék elsőbbségét — kárával a telekkönyvi hitelnek és sérelmével a későbbi jelzálogos hitelezőknek —