Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

Polgári ügyekben. 39 akkor, midőn az egyszerű telekkönyvi kitüntetés nem nyújt a későbbi hitelezőnek kellő tájékozást az iránt, hogy mely idő óta smily összegben áll fen, s hogy tényleg fenáll-e a kamatkövetelés. Máskép áll a dolog ott, hol a kamat végrehajtásilag van Ítélet, birói egyezség, vagy közjegyzői okirat alapján, a telekkönyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Itt a végrehajtás elrendelése tanúskodik arról, hogy a kamat nincs kifizetve, és a későbbi hitelező a telekkönyvi rendelet 62. és 65. §-ainak megfelelő bekebelezés nyomán kiszámíthatja a követelést, mely dologi jogkép terheli — tőke és kamat fejében — az ingatlant. De a telekk. rendt. 62. §-a joghatályával végrehajtásilag bekebelezettnek csak azt a megítélt, illetve birói egyezség vagy közjegyzői okirat által megállapított kamatot lehet tekinteni, mely a bekebelezés napjáig már lejárt volt. Mert a telekk. rendt. 65. §-a csak szám- és összegszerüleg meghatározott követelésnek biztosításául engedi meg a zálogjog bekebelezését; már pedig a jövőben lejárandó kamatok nem voltak a bekebelezéskor szám- s összegszerüleg meghatározhatók, s a későbbi hitelező is az ingatlant terhelő kamathátralék összege iránt csak annyiban tájékozhatja magát a telekkönyvben, a menynyiben a kamathátraléknak telekkönyvileg kitüntetett kezdő időpontjától fogva a bekeblezés napjáig számithatja a lejárt kamatot.