Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

32 (Juriai döntvények gyűjteménye. bizonytalan az, hogy a követelés behajtható-e és azért törvényeink szerint az engedményező az ily követelések behajthatóságáért, hacsak az ellenkező ki nem köttetett, szavatossággal tartozik, és ezen jogszabály alkalmazást nyert akkor is, mikor a követelés betáblázással volt biztosítva; mert a hitel-telekkönyvek behozatala előtt fennállott tulajdoni és birtokviszonyok átalában bizonytalok lévén, még az sem volt bizonyos, hogy a betáblázással terhelt javak az adós elvitázhatlan tulajdonát képezik-e? a betáblázási könyvek, a városi ingatlanok kivételével, általában a birtokállapotot sem tüntették ki s az adómentes nemesi birtokra nézve adózási földkönyvek sem léteztek, végre maga a betáblázás csak elsőbbséget adott, nem pedig dologbani zálogjogot. Ezen állapot azonban, miután az 1847/8. évi XV. t.-cz. az ősiségét eltörülte, miután a hiteltelekkönyvek behozattak és s nemesi birtokok is adó alá vettetvén, azok jövedelmezősége és értéke a földadó alapján kiszámítható, teljesen megváltozott. Jelenleg ugyanis, ha a magánkö /etelés jelzálogilag biztosítva van, az engedményes a követelés behajthatóságáról tudomást szerezhet magának; mert egyrészt a hiteltelekkönyvek s azok kiegészítő részét képező okiratgyüjtemény, másrészt az adózási földkönyvek mindazon tényezőkről, melyekből a követelés behajthatóságát megbírálni lehet, u. m. a jelzálog jövedelmezőségéről, esetleg annak