Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

Polgári ügyekben. 33 vételáráról s ekkép értékéről, valamint az átengedett követelés rangsorozatáról is felvilágosítást nyújtanak. Jóllehet tehát törvényeink szerint a magánkövetelések behajthatóságáért az engedményező fél, az ellenkező kikötése nélkül, szavatossággal tartozik; tekintve mindazáltal, hogy a törvényhozás a telekkönyvek behozatalával mindenkinek módot nyújtott a jelzálogilag biztosított követelések behajthatóságáról tudomást szerezni és hogy az engedményesnek áll érdekében a behajthatóságról meggyőződni, mit ha elmulaszt, ez csak az ő veszélyére történhetik; végre, hogy a behajthatóság iránt netalán fenforgó kétség esetében az engedményes jogait a szavatosság világos kikötésével biztosithatja: mindezeknélfogva kimondani kellett, hogy a bekeblezett követelésnek visszteher melletti átruházása esetében az engedményező az átengedett követelés behajthatóságáért szavatossággal rendszerint nem tartozik. Magától értetik, hogy ezen határozat által az 1881 : LX. t.-cz. 123. §-ának a végrehajtásilag átruházott követelés behajthatóságára vonatkozó intézkedése, valamint az örökösödési osztályokból származó szavatosság nem érintetik, továbbá, hogy a szabály alól kivételnek van helye azon esetekben is, midőn az eugedményező az ügylet megkötésekor roszhiszemüleg járt el. Kelt Budapesten, a kir. Curia polg. szak3