Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

86 Hiteljog 1039, hatályon kívül helyezte a K. T. 505. §-ának 3. pontját, amelynek rendelkezése szerint a szerződés a díjfizetés elmaradása esetében az: esedékesség után 30 nap múlva önmagától megszűnt, de a hatályon kívül helyezett szabályt a szerződés megszüntetésének oly módjával kívánta helyettesíteni, melyből a feleknek erre irányuló akarata nyilvánvalóvá válik. Ezt a megszüntetési módot a kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság álláspontja szerint az 1927 : X. tc. 10. §-ának utolsó bekezdése határozza [meg azzal, hogy azt rendeli, hogy amidőn az esedékes díjra semmi fizetés nem történt, a szerződést csak akkor kell felmondottnak tekinteni, ha a szerződő fél az első biztosítási időszakot követő valamely időszak díját a biztosítótól kitűzött utólagos határidő elteltéig meg nem fizeti, vagyis a törvény az életbiztosítási szerződéseknél a díjfizetés elmulasztásának csak annak írásban történt követelése után tulajdonít jogi hatályt. A kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság a törvény alkalmazásánál elfoglalt álláspontjának alátámasztására felhívja a törvény indokolásának tartalmát is, amely szerint a törvényhozási cél az volt, hogy a K. T. 505. §-ának 3. pontja helyébe oly szabály lépjen, mely a biztosító társaságok gazdasági érdekeit is megvédi, a szerződéshez való kötöttség elvét is kifejezetten érvényre juttatja. Rámutat, hogy az Indokolás a 10. §-al kapcsolatban kiemeli, hogy ennek rendelkezései szerint az életbiztosítási szerződésnél az első biztosítási időszakot követő valamely időszakra eső díj fizetésének elmulasztása egymagában nem vonja maga után a szerződés hatályvesztését, mert ehhez vagy a szerződés felmondása vagy az szükséges, hogy a szerződő fél az első biztosítási időszakot követő valamely időszak díját a kitűzött utólagos határidő alatt meg ne fizesse. A kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság álláspontja szerint az 1927 : X. tc. a külön kötelező hiányát szerződés megszűnési oknak nem is állapítja meg, hanem csak a jogi bizonyosság érdekében írja elő, hogy ha a folytatólagos időszaki dij rendezése nem készpénzzel, hanem hitelezéssel történik, ezt a hitelezést érvényesnek s a díjat per útján behajthatónak csak akkor tekinti, ha a szerződő fél annak megfizetésére írásban vállalt kötelezettséget. Mindezek mellett az általa elfogadott állásponttal szemben