Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Biztosítási ügylet S7 nem tartja döntőnek azt sem, hogy a biztosító a felhívási idő alatt a díj érvényesítésének törvényes lehetősége nélkül viseli a kockázatot, mert ez a kötelezettsége a K. T. 505. §-ának 3. pontjában foglalt szabály hatályban léte idején is, az abban megjelölt 30 nap alatt is fennállt és mert a biztosító az 1927 : X. tc. 9. §-a értelmében szerződéses bíróságot köthet ki arra az esetre, ha a biztosított felmondás nélkül szünteti meg a szerződést. Ugyanezt az álláspontot foglalja el a törvény alkalmazása kérdésében a b—i k—i kir. járásbíróság M. H. biztosító r. társaság felperesnek, dr. E. N. alperes ellen 219 P tőke és jár. iránt indított perében P. XII. 212.796/2—1933. szám alatt hozott ítéletében, melyben azzal az értelmezéssel szemben, hogy az 1927 : X. tc. 10. §-ának 3. bekezdésében foglalt szabály kizáróan csak azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a szerződő fél a folytatólagos időszakra eső díj fizetésére magát írásban kötelezte, azt hozza fel ítéletében elfoglalt álláspontjának indokolásául, hogy ennek az értelmezésnek helytálló volta esetében a 10. §. 3. bekezdésében foglalt szabály ellentétben állana a 9. §. 3. bekezdésének szabályával és a kettő közül egyik céltalan volna. A 9. §. 3. bekezdése szerint ugyanis a folytatólagos időszaki díj perelhetőségének előfeltétele az, hogy az 5. §. 1. bek. szerint való felhívásban kitűzött határidő sikertelenül járjon le, amint azonban ez lejárt, akkor már a díj nem követelhető, mert akkor a szerződés a 10. §. 3. bek. értelmében már felmondás útján megszűntnek tekintendő. Az ítéletben elfoglalt álláspont szerint ez a körülmény arra mutat, hogy a 10. §. 3. bekezdésében foglalt szabály a külön kötelezővel meg nem erősített díjakra vonatkozik. Ezekkel egyező álláspontot foglalt el a b—i kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság 35. Pf. 25.039/6—1930., 35. Pf. 10.312/ 12—1931/., továbbá a b—i k—i kir. járásbíróság P. XII. 221.972/ 4—1934., P. XII. 206.265/2—1935, P. XII. 206.266/2—1935. és P. XII. 209.602/5—1935. szám alatt hozott, jogerőssé vált ítéletében. II. Az előadottak szerint a bíróságok ellentétes elvi alapon nyugvó határozatokat hoztak abban a kérdésben, hogy ha az első biztosítási időszakot követő valamely időszakra járó életbiztosítási díj fizetésére a szerződő fél magát az esedékességre külön írásban nem kötelezte és a díjat meg nem fizeti, az életbiztosítási szerződés már egyedül a nem fizetés okából hatályát veszti-e vagy pe-