Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Vétel 61 A vállalati díj megfizetése iránt indított jelen pernek a felperes részéről való folyamatba tétele folytán, illetve a kirendelt szakértők által tartott hatásfokvizsgálat és szakértői szemle eredménye alapján a kir. ítélőtábla elbírálandónak tartotta viszont azt a kérdést is, hogy a felperes által szállított fűtőberendezés a kikötött szerződésszerű feltételeknek a hatásfok és tüzelőanyagarány tekintetében is megfelelt-e. E tekintetben a kir. ítélőtábla magáévá tette azt az elsőbírósági álláspontot, hogy a szavatosságvállalásnak kikötéseiből az következtethető, hogy az nemcsak a hatásfokra, hanem másfelől az új berendezéssel elérhető tüzelőanyag-arányra és az ekként mutatkozó anyagmegtakarításra egyaránt vonatkozik. A kir. ítélőtábla annak alapján, hogy a fűtőberendezés a hatásfok és tüzelőanyagarány tekintetében a megrendelő levélben kikötött feltételeknek megfelel és hogy a felperes terhére el nem hárítható hiány fennforgása megállapítható nem volt, a berendezésnek az alperes részéről történt rendelkezésre bocsátását jogszerűnek nem találta. Mindezek alapján a kir. ítélőtábla magáévá tette az elsőbíróságnak azt az ítéleti álláspontját, hogy a felperes az általa szállított fűtőberendezésnek és végzett munkálatoknak szerződésben biztosított ellenértékét az alperesektől jogosan követelheti. Mégis azonban a kir. ítélőtábla megítélése szerint a felperes a teljes vállalkozási díjat csupán a hiányok helyreállítása ellenében jogosult követelni, mert az alperes megrendelőket megilleti az a jog, hogy a megállapított hiányok helyreállításáig az azoknak helyreállításához szükséges összeget a vételárból visszatarthassák. Az elsőbíróság megtámadott ítéletében pedig a szakértői vélemény alapján helyesen határozta meg a helyrehozható hiányok fennforgását, azoknak helyreállítása iránti készségét viszont a felperes még a fellebbezési eljárás során is kifejezetten kifejezésre juttatta, emellett pedig a szakértői vélemény alapul vétele mellett a helyreállítási költségeknek az összegét — mellőzve a szakértőknek költséges újabb meghallgatását — a kir. ítélőtábla hozzávetőlegesen 1500 P-ben határozta meg. Ezért a kifejtettek alapján a kir. ítélőtábla az elsőbíróság végítéletét ítéletének rendelkező része szerinti változtatással hagyta helyben.