Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Tisztességtelen verseny 29 A felperes abbanhagyási igényét annak alapján állapította meg, hogy az alperes az alkalmazottai felett elmulasztotta az ellenőrzés gyakorlását, amellyel azoknak a Tvt. 9. §-ába ütköző versenycselekményeit megakadályozhatta volna, E gondatlanság alapján az alperesnek egyúttal a Tvt. 33. §-ának harmadik bekezdése szerint való vagyoni felelősségét is megállapította. A szándékosság hiányában azonban a nem vagyoni kár iránt előterjesztett keresetnek helyet nem lehetett adni. A b—/ kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. Az abbanhagyásra kötelezés felől rendelkező részt az elsőbíróságtól eltérően függetlenül attól, hogy a cselekmény elkövetésében az alperes szándékosan járt-e el, avagy a cselekmény elkövetése körül gondatlanság terheli-e, abból az indokból hagyta helyben, hogy az abbanhagyásra kötelezésnek alapja egyedül a cselekmény elkövetésének tárgyi ténye és az, hogy az üzlet tulajdonosa gondoskodni tartozik arról, hogy az alkalmazottai abbanhagyják az üzlet körében elkövetett versenycselekményeket. Az ítéletnek a vagyoni és nem vagyoni kár felől rendelkező részét pedig indokai alapján hagyta helyben. A m. kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebezési bíróság ítéletét részben megváltoztatta akként, hogy az alperest a megítélten felül további 700 P vagyoni és 500 P nem vagyoni kártérítésnek megfizetésére kötelezte. Indokok: Ha a vállalat alkalmazottai a reájuk bízott teendők ellátásában szándékosan követnek el a Tvt.-be ütköző cselekményt, a vállalat birtokosának vagyoni felelőssége minden további feltétel nélkül a nem vagyoni elégtétel megtérítésére is kiterjed. Nyilvánvaló ez egyrészt a törvény 35. §-ának abból a rendelkezéséből, amely a nem vagyoni elégtétel megítélésének alapjául egyedül az elkövetés szándékosságát állapítja meg, másrészt abból, hogy a törvény 33. §-a a vállalat birtokosát terhelő vagyoni felelősség szempontjából a vagyoni és nem vagyoni kár között különbséget nem tesz. Az alperes tehát az alkalmazottai által elkövetett és jogerősen megállapított tisztességtelen versenycselekmények miatt őt terhelő vagyoni felelősség alól a nem vagyoni elégtétel tekintetében is csak a törvény 33. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében a felelősséget megszüntető körülmények bizonyítása esetében mentesülhet.