Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

34 Hiteljog 1017. jog szerint való elbírálásánál kivétel nélkül érvényesül és általában kizárja-e a felek oly megállapodásának hatályosságát, mellyel a kizárólag saját érdekkörükbe eső teljesítés kérdését eltérő módon szabályozzák. Ebben a kérdésben a kir. Kúria álláspontja az, hogy mivel a váltó forgalomra szánt papír, oly váltóbirtokosokkal való jogviszonyban, kik a váltót a forgalomban jóhiszeműen szerzik meg és akikkel szemben egyedül a váltó tartalma irányadó, a Vt. 37. §-ának szabálya feltétlen alkalmazást nyer, ott azonban, hol a váltó alapjául szolgáló ügyletből folyóan egymással közvetlen viszonyban álló felek állnak szemben, a felhívott szabály helyes értelmezése szerint nincs akadálya annak, hogy azokban az esetekben, melyekben a váltótörvény nem zárja ki, hogy valamely idegen pénznemben megállapított tartozás országos pénznemben rovassék le, a felek valamelyike a váltón kívül létrejött oly megállapodásra hivatkozhassék, mellyel a váltóban megjelölt idegen pénznem miként való lerovásának kérdését szabályozták. Ez a megállapodás ugyanis nem a váltóban megjelölt pénznemben kifejezésre jutó kötelezettségnek a váltó tartalmával szemben való megváltoztatása, hanem az illető pénznem útján kötelezett szolgáltatás értéktartalmának a felek egyező akarata szerint való meghatározása. Nincs elfogadható indoka annak, hogy a felek ily értelmű rendelkezésétől, közvetlen viszonyukkal való vonatkozásban, a joghatály megtagadtassák, sőt joghatályos voltának elismerését a közismert gazdasági viszonyok között fokozottan indokolttá teszi az, hogy míg a Vt. 37. §-ában foglalt szabály az akkori viszonyok szerint nyilván csak oly eseteket tarthatott szem előtt, amelyekben a gazdasági élet rendes folyamatában jelentékenyebb árfolyamkülönbségek elő nem állhattak, addig az utóbbi években egyes államok pénznemében oly rendkívüli árfolyamváltozások is történtek melyek a felek szerződési megállapodásában kifejezésre jutott egyensúly teljes felbomlását idézhették elő, melyek elhárítására szolgáló eszközöket tehát a felektől elvonni nem lehet Azt az állásfoglalást, hogy a Vt, 37. §-át annak ellenére is, hogy a váltó jogi természete azt követeli, hogy a váltóból eredő kötelezettségek a váltólevél tartalma s a váltójog ehhez fűződő szabályai szerint bíráltassanak el, a fentebb előadott értelmezéssel kell alkalmazni, alátámasztja a nemzetközi egységes váltójogra vonatkozó 1930. évi genfi nemzetközi egyezménynek az itt fel-