Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

Bírói hatáskör és illetékesség 163 ezen a jogviszonyon alapuló per pedig az 1932 : IV. tc. 3. §-ának első bekezdése értelmében társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartoznék, mert az utóbb említett törvényszakasz második bekezdése csak az 1927 : XXI. tc. 90. §-a szerinti büntetőbírósági ítélét alapján indított kártérítési perekről mondja ki, hogy azok társadalombiztosítási bíráskodás útjára nem tartoznak, ellenben az 1927 : XXI. tc. 90. §-ának negyedik bekezdése alapján jogerős büntetőbírói ítélet nélkül indított hasonló perekről kifejezetten nem rendelkezik. A törvény szó szerint vett értelmét követő ez az értelmezés azonban az 1932 : IV. tc. 3. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés helyes értelmének s a törvény valódi akaratának nem felelne meg. A törvény célját ebben a részben a törvény javaslatának miniszteri indokolása világítja meg. Ez az indokolás minden megkülönböztetés nélkül tesz említést arról, hogy a törvény 3. §-ának második bekezdése — a korábbi jogállapottól eltérőén — az 1927: XXI. tc. 90. §-án alapuló kártérítési követeléseket kiveszi a társadalombiztosítási bíráskodás alól s ezt az intézkedést azzal indokolja, hogy az említett követelések érvényesítése iránt indított per tilos cselekményen alapuló kártérítési per, a társadalombiztosítási joggal összefüggésben alig van, elintézése a társadalombiztosítási anyagi jog szabályainak tüzetes ismeretét nem kívánja, elvileg tehát nem indokolható, hogy miért tartoznak az ilyen tárgyú perek más bíróság elé, mint azok a hasonló tárgyú perek, amelyeket nem biztosított munkavállalók indítanak munkaadóik ellen vagy amelyeket harmadik személyek indítanak az ellen, aki bűncselekménnyel balesetet okoz nekik. Rámutat a miniszteri indokolás arra is, hogy ha az 1927 : XXI. tc. 90. §-a alapján indított kártérítési perek a társadalombiztosítási bíráskodás útjára utaltatnak, akkor könnyen 4ehetséges, hogy a bíróság csupán a hatásköri kérdés tisztázása végett kénytelen lesz a per érdemi eldöntésénél közömbös kérdéseket tisztázni, aminő például az a kérdés, hogy az alperes, aki a felperesnek bűncselekménnyel kárt okozott, s azt köteles megtéríteni akkor is, ha közöttük semmiféle jogviszony nem állott fenn, a felperesnek munkaadója volt-e; ezt pedig csak úgy lehet elkerülni, ha a hatáskör az ilyen kérdésektől függetlenül van meghatározva. Mindezek az indokok az 1927: XXI. tc. 90. §-ának negyedik bekezdése alapján, jogerős büntetőbírói ítélet nélkül indított kártérítési perekre is teljes mértékben találnak s így alaposan 11*