Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

104 Hiteljog 1042. A m. kir. Kúria a kir. ítélőtábla végzését az elsőbíróság végzésére is kiterjedő hatáilyal feloldta és a kir. törvényszéket, mint csődbíróságot további eljárásra és szabályszerű új határozat hozatalára utasította. Indokok: Nem vitás, hogy W. E. a vagyonbukott lapkiadó vállalatnál, mint szerkesztő állt alkalmazásban és a közadós ellen felmondási időre járó javadalmazása címén 720 P követelése van. Az 191U/1920. M. E. sz. rendelet 22. §-a ugyan a szolgálati viszonyból csak a rendelet alapján támasztható követelések tekintetében rendelkezik akként, hogy ezek a követelések csőd esetében a tömeg tartozásaival esnek egy tekintet alá, viszont az időszaki lap kiadója és szerkesztőségének tagjai között fennálló jogviszonyt a szolgálati szerződés felmondás útján való megszüntetése kérdésében nem az 1910/1920. M. E. sz. rendelet, hanem az 1914 : XIV. tc. 57—60. §-a szabályozza, azonban ez nem akadálya annak, hogy W. E. felmondási időre járó javadalmazása a tömeg tartozásának tekintessék. A m. kir. Kúria ugyanis 58. sz. jogegységi döntvényében már kimondta, hogy a kiadóvállalat szolgálatában álló szerkesztőségi tagok a kiadó kereskedelmi vállalatának tisztviselői és minthogy az 1914 : XIV. tc-be iktatott sajtótörvény a végkielégítésre vonatkozóan ellentétes rendelkezést nem tartalmaz, sőt ez a kérdés is abba a jogterületbe tartozik, melynek szabályozását az idézett törvény 60. §-a az általános magánjogra bízta, az 1910/1920. M. E. sz. rendelet szabályait kell alkalmazni az időszaki lapok kiadója és szerkesztőségének tagjai között fennálló jogviszonyban az utóbbiakat megillető végkielégítés kérdésében is. Kétségtelen, hogy ha az 1914 : XIV. tc. 57—60. §-aiban foglalt jogszabályok ily kiegészítő magyarázatát kell elfogadni a hírlapírókat illető végkielégítés kérdésében, akkor nem lehet más álláspontot elfoglalni abban a kérdésben sem, hogy a hírlapíró felmondási időre járó szolgálati illetményét csőd esetében mily jogi természetűnek kell tekinteni, vagyis az 1914 : XIV. tc. 57—59. §-ainak szabályait a 60, §. értelmében ugyancsak az 19101920. M. E. sz. rendelettel, közelebbről ennek 22. §-ával történt kiegészítés mellett kell alkalmazni. Viszont azonban kétségtelen az is, hogy mivel az 1910/ 1920. M. E, sz. rendeletnek kiegészítéskép alkalmazandó 22. §-a