Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

60 Magánjog 92L Az alperes azzal védekezett, hogy úgy ő, mint társtulajdonosai, valamint jogelődeik több mint 32 éven át békésen és háborítatlanul, jogként gyakorolták a tulajdonukban álló uralkodó telek javára felperesek szolgáló telekként szereplő ingatlanán a fák vágását és gallyazását anélkül, hogy az ellen felperesek vagy jogelődeik bármikor is tiltakoztak volna s hogy ezzel a faizási jogot elbirtoklás útján megszerezte, a kereset tehát elutasítandó. Egyben pedig viszontkeresetet támasztva ann ik tűrésére kérte felpereseket kötelezni, hogy az őt és tulajdonostársait kizárólagosan megillető faizási telki szolgalmi jog a felperesek erdőingatlanán telekkönyvileg biztosíttassék. A sz—i kir. törvényszék úgy a keresetet, mint a viszontkeresetet elutasította. A viszontkeresetet azért, mert alperes önmaga adta elő, hogy a faizási jog őt tulajdonostársaival együtt illeti, már pedig a kir. törvényszék álláspontja szerint a viszontkereset a tulajdonostársak perben ál ása nélkül el nem bírálható. A b—/ kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletének a viszontkereset elutasítására vonatkozó részét megváltoztatta, alperes viszontkeresetének helyet adott. ítélete idevonatkozó rendelkezését azzal indokolta, hogy alperes és tulajdonostársai, — akik telekkönyvi jogelődeikkel együtt 1880. évtől kezdje a kereset indításáig 1921. április hó 7-ig eltelt idő alatt, tehát több mint 32 éven át felpereseknek a viszontkeresetben megjelölt ingatlanán, mint szolgáló telkén a faizási szolgalmi jogot saját uralgó telkük javára békésen és háborítatlanul gyakorolták, — ezt a jogot elbirtoklás útján megszerezték. Igaz ugyan, hogy alperes a t—i 757. számú telekkönyvi ingatlanoknak, melyekre vonatkozólag a szolgalmi jog megítélését viszontkeresetileg kérte, csak 5/e részben tulajdonosa, míg 76 részben özv. Sz. M-né a tulajdonos, aki perben nem áll, — mégis ez utóbbinak perbenállására szükség nincs, mert alperes mint társtulajdonos egyedül is jogosult az uralgó telek javára a szolgáló telek ellenében a szolgalmi jog bekebelezését kérni. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének a viszontkereset tárgyában rendelkező részét feloldotta. Ezt a döntését a m. kir. Kúria a következőkkel indokolta: A viszontkeresetre vonatkozó ítéleti döntés tekintetében alaptalan a felpereseknek az a felülvizsgálati támadása, hogy a viszontkeresetnek abból az okból nem adható hely, mert az egységes uralgó