Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Szolgalom 61 telek, amelyet a faizási jog megilletett, időközben felosztatott, az több olyan tulajdonosra is áthárult, akik a faizási jogot nem gyakorolták és nem is gyakorolják, ennélfogva a tulajdonosok perbenállása nélkül az alperes a szolgalmi jog megítélését a saját ingatlanilletőségére annál kevésbbé igényelheti, mert e jog csak örökös társaival vagy azok jogutódaival együttesen illetheti meg őt. Abban az esetben ugyanis, ha az uralgó telek felosztatik, a telki szolgalom rendszerint mindegyik fe osztott rész tulajdonosa javára fennmarad azzal a korlátozással, hogy a/ok a szolgalmat csak úgy gyakorolhatják, hogy az a szolgáló te!ek tulajdonosára ne válják terhesebbé a felosztás előtt gyakorolt szolgalomnál. Ebből következik, hogy a felosztott uralgó telek résztulajdonosa a többi tulajdonos perbenállása nélkül is felléphet az őt illető szolgalmi jog megítélése iránt. Az a további tény, hogy az alperes az uralgó telket csupán at—i 757. számú betétben A. I. 1—43. sorszámú ingatlanokban s nem egyúttal az osztályos társai és jogutódai tulajdonába került többi ingatlanban jelölte meg, sem lehet sérelmes a felperesekre. Maga az uralgó telek ugyanis a telki szolgalom viszonyában nem jogalany, a telki szolgalom nem az uralkodó telek mint jogalany javára, hanem az uralkodó telek mindenkori tulajdonosának a javára áll fenn. Az uralkodó teleknek a szolgalom körébe vonása csak avégett szükséges, hogy a változó jogalany mindenkori kiléte meg legyen állapítható és egyúttal a szolgalom gyakorlásának a mérve is meg legyen határozható, amelyet nem az uralkodó telek tulajdonosának tisztán személyes, az uralkodó telek használatával össze nem függő, hanem az uralkodó telek előnyösebb husználhatásának az érdeke szabályoz. Következésképen lényegileg csak előnyös lehet a felperesekre az, hogy az alperes az uralkodó telket a felperesek által vitatottnál kisebb mérvben jelölte meg, A jelzett felülvizsgálati panaszok alaptalansága ellenére is fel kellett azonban oldani a Pp. 543 §-a alapján a fellebbezési bíróság ítéletének a viszontkereset tárgyában rendelkező részét s e részben a fellebbezési bíróságot az alább megjelölt irányban további eljárásra és új határozat hozatalára kellett utasítani.