Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

46 Magánjog 917. gadási szerződést 1926. évi április hó 15-én 1926. J. 821. szám alatt látta el megerősítési záradékkal. Az örökbefogadási szerződés 4. pontjában ki volt kötve, hogy az csakis a kormányhatósági megerősítéstől s illetőleg a jóváhagyásnak az okiratra való reávezetésétől kezdve érvényes. A sz—i kir. törvényszék b—i kirendeltsége az örökbefogadottaknak törvényes öröklés érvényesítésére irányított keresetét elutasította, mert az örökbefogadási szerződés megerősítésekor F. F.né sz. L. R. már nem élt. (1927. V. 16. P. 10.221/1927.) A p—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta s az örökbefogadott felperesek törvényes öröklési jogát megállapította. (P. II. 1506/1927.) A m. kir. Kúria 1929. évi október hó 17-én hozott P. I. 7872/ 16—1927. számú ítéletével a fellebbezési bíróság döntése ellen beadott felülvizsgálati kérelmet elutasította, mert jogi álláspontja szerint: az örökbefogadási szerződés magánjogi vonatkozásban való érvényességéhez kormányhatósági megerősítés a m. kir. Kúria gyakorlata szerint nem szükséges. //. A m. kir. Kúria I. polgári tanácsa a P. I. 3509/1935. szám alatt lajstromozott ingatlan tulajdona és birtoka iránti perben eltérni kivánt a m. kir. Kúriának korábbi határozataiban elfoglalt, de a hivatalos gyűjteménybe fel nem vett s fentebb ismertetett határozataitól és határozatának meghozatala előtt, a Te. 129. §-a értelmében eljárva, az elvi kérdésnek jogegységi határozattal való eldöntését kívánta. A m. kir. Kúria elnöke a vitás elvi kérdést eldöntés végett az 1930 : XXXIV. tc. 128. §. 1. pontja értelmében a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanács elé utalta. III. Az örökbefogadás a római jog hatása alatt a nyugateurópai államok jogrendjében különböző időben s az egyes államok társadalmi és családjogi berendezkedéséhez képest eltérő módon nyert szabályozást. A magyar állam jogrendjében az örökbefogadás fiúvá és testvérré fogadásként már a Werbőczy Hármaskönyve (I. R. 8., 57, és 66. c.) szerint intézményesen szabályozva volt. A szokásjogként érvényesült jogszabályok értelmében az akkori rendi társadalom vagyonjogi berendezkedése szerint minden báró, mágnás és birtokosnemes az ő vagyona, fekvő jószágai és birtok-