Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

Rokonság 47 jogai fölött, amelyeket saját szolgálatával szerzett, királyi jóváhagyás nélkül szabadon rendelkezhetett, még ha fiai és leányai voltak is. (Hármaskönyv I. R. 57. c). Az ősi fekvőjószágokról és birtokjogokról azonban az apa a fiaknak és a leányoknak sérelmével nem rendelkezhetett (Hármaskönyv I. R. 58. c). Az ősiségi és adományi rendszer egymásba kapcsolódása, az adománylevél záradékára (clausula donationis) is figyelemmel, az átszállás különböző módozatait eredményezte s magvaszakadás esetén a fiúvá vagy testvérré fogadott az adományi javakba királyi jóváhagyás nélkül nem léphetett. Az egybehangzó jogmagyarázatok szerint az örökbefogadás e rendszerének a lényege az örökösnevezésben állott és nem létesített az örökbefogadó és örökbefogadott között a mai értelemben vett családjogi kapcsolatot. Az ősiség eltörlése (1848 : XV. tc.) következtében kialakult új társadalmi és gazdasági rendben a tulajdon szabadságának folyományaként a jóváhagyástól (megerősítéstől) teljesen mentes örökbefogadás csak további megfelelő jogi berendezkedés esetén érvényesülhetett volna. Az 1848 : XV. tc. 2. §-ában kilátásba helyezett s a magyar jog szellemének megfelelő átalakulást biztosítani hivatott polgári törvénykönyv helyett azonban az átalakulás az 1852. évi november hó 29-én kibocsátott ősiségi nyiltparancs — Erdélyben az 1853. évi május hó 29-én kibocsátott nyiltparancs — rendelkezése értelmében ment végbe és a megváltozott helyzetben a régi magyar örökbefogadás rendszerét átmenetileg az 1853. évi május hó 1. napjától hatálybaléptetett Osztrák polgári törvénykönyv örökbefogadási rendszere követte. Az 1860. évi október hó 20-án kibocsátott diploma folytán , , , a magyar polgári anyagi magánjogi törvények visszaállítása és a jogfolytonosság biztosítása rendén az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok az örökbefogadás kérdésére nem terjeszkedtek ki. A most említett diploma értelmében végbement szervezeti átalakulás után az örökbefogadási szerződések megerősítését az osztrák uralom gyakorlatának (Optk. 181. §.) folytatásaként és a megváltozott társadalmi és állami berendezkedés követelményeként a Helytartótanács gyakorolta.