Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Szerződés 177 dig az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek 7.300 P-t megfizessen. Indokolása szerint az elsőbíróság álláspontjával szemben a szivornyacsőtárnára vonatkozóan megállapított hiányokért szavatosság a felperest már a szerződés alapján terheli, mert a szakértők véleményének adatai értelmében ezek a repedések a felületes, elővigyázat nélkül teljesített munkákra vezethetők vissza, az ilyen okból keletkező hiányokért pedig a munkavállaló a szavatossági kikötés értelmében felelőssé tehető. De ez a kötelezettsége megállapítható a felperesnek az 1927. évi június hó 30-án tartott felülvizsgálat alkalmával külön vállalt kötelezettsége alapján is. Minthogy pedig a felperes a szivornyacsőtárnán teljesítendő ezeket a javításokat a kir. törvényszék megállapítása szerint felületesen végezte el, azt kellett megállapítani, hogy a felperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Minthogy ezeknek a hiányoknak a javítási költsége 3500 P-re rúg, az alperes a felperes biztosítékából ilyen, nem pedig csak a szivornyacsőtárnának számlaértéke arányában álló 1.110 P biztosítéki összeget volt jogosult visszatartani. Ebből pedig következik, hogy az alperes a 3500 P-őn felül az óvadék 7300 P részét nem tarthatta vissza — a kir. törvényszék álláspontja szerint — már azért sem, mert az óvadék jogi természeténél fogva az óvadék adásával biztosítani célzott kötelezettség részleges teljesítése esetén az arányos részt az óvadékot adó munkavállaló visszakövetelheti. A m. kir. Kúria a felek felülvizsgálati kérelmeit elutasította. Indokok: Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a biztosítani célzott kötelezettség részleges teljesítése esetén az óvadék aránylagos része kikötés nélkül, már az óvadék természeténél fogva is visszakövetelhető. Az óvadék célja a kötelezettség egészben való teljesítésének a biztosítása. A munkaadónak érdeke, hogy a munkavállaló a munkát elvégezze a szerződés kikötéseinek megfelelően, s érdekeivel ellentétes, hogy a munka egy részének elvégzését esetleg más vállalkozóra legyen kénytelen bízni. Ha az óvadék a munka elvégzésének arányában visszakövetelhető lenne, nem volna, ami a munkavállalót a munka teljes befejezésére serkentse s ha a vállalkozó a munkát teljesen be nem fejezné, emiatt a munkaadó érdekei szenvednének lényeges csorbát. Ennek folytán, mivel az óvadék 12