Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

176 Magánjog 947. kozási szerződés szerint a munkavállaló 880.000.000 K (71.040 P) óvadékot tartozott az alperesnél letétbe helyezni, amely biztosítéknak a keresetlevél beadásakor fennmaradó 446.000.000 K (35.680 P) részére a szerződés olykép rendelkezett, hogy „ez a biztosítéki összeg a vállalkozó kérelmére a jótállási idő lejártát követő végérvényes átvétel... után azonnal, de legkésőbb 15 nap alatt kiadandó a vállalkozónak." A pótfelülvizsgálatról az 1928. évi május hó 2. napján felvett jegyzőkönyv szerint a szivornyacsőtárna kivételével, amelyre a jegyzőkönyvben a két évi jótállási idő kezdőnapjául 1928. évi január hó 1. napja állapíttatott meg, az egész műre vonatkozóan a két évi jótállási idő 1929. május 1-én jár le. A munkavállaló díja 1.354.000 pengőre rúgott s ebből a szivornyacsőtárnára 42.000 pengő esett, úgy, hogy az átvett munka számlaértéke 1.312.000 pengő. A felperes álláspontja szerint az alperes ezekre tekintettel a szivornyacsőtárna 42.000 P számlaértéket képviselő munkálat biztosítékára 34.570 P óvadékot jogosulatlanul tart vissza, holott ez a számlaérték, viszonyítva az egész munka értékéhez, csak 1.110 P visszatartására teszi őt jogosulttá. Ezért a felperes az alperesnek a 35.680 P értékű betéti könyv 1.110 P fizetése ellenében való kiadására vagy 34.570 P-nek a megfizetésére kötelezését kérte. Az alperes védekezése szerint a felperes keresete időelőtti, mert felperes keresetlevelét az 1929. évi szeptember hó 21. napján, a szivornyacsőtárnára vonatkozóan megállapított jótállási idő (1930. január 1.) letelte előtt adta be, már pedig a munkaadó az óvadékot a jótállási idő letelte előtt kiadni nem tartozik; álláspontja szerint a jótállási idő leteltétől függetlenül sem tartozna az óvadékot kiszolgáltatni, mert az alapszerződés a biztosítéknak a végzett munka arányában való kiszolgáltatására vonatkozóan kikötést nem tartalmaz. Az e—i kir. járásbíróság az alperest 10.800 P értékű betéti könyv kiadására kötelezte; álláspontja értelmében a szivomyacsőtárnában keletkezett repedéseknek a javítása a felperest azért nem terheli, mert a megállapított hiányok a szakértők véleménye szerint a felperes hibájára vissza nem vezethetők, ebben az esetben pedig az óvadék e címen való visszatartására az alperes nem jogosult. A p—i kir. törvényszék az elsőbíróság ítéletét részben megváltozatta és az alperest 10.800 P értékű betéti könyvnek 3.500 P fizetése ellenében való kiadásra kötelezte, ellenkező esetben pe-