Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Szerződés 161 A m. kir. Kúria az 1931. évi október hó 22-én P. VII. 3870/17—1930. szám alatt hozott ítéletével a felülvizsgálati kérelmet elutasította a következő okokból: Helyesen minősítette a fellebbezési bíróság a felperesnek a tej összevásárlásában és az I. r. alperes részére való tovább adásában álló üzemét oly tejgyüjtő telepnek, amellyel járó ipari tevékenység megkezdése és gyakorlása, minthogy a fennforgó esetben annak napi forgalma az 50 liter tejet meghaladta, az 1922 : XII. tc. 34. §-ának 25. pontja, illetve a 19.300/1925. F. M. sz. rendelet 1. §-a értelmében iparengedélyhez van kötve. Megfelel ezekhez képest az anyagi jog szabályainak a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a felperes a törvényes tilalomba ütköző és erre való tekintettel bűncselekménynek is minősített iparűzés alapján kötött ügyletből kártérítési követelést nem származtathat. Nem hivatkozhatik ezzel szemben a felperes a K. T. 263. §-ának arra a rendelkezésére sem, mely szerint az a körülmény, hogy valaki iparrendészeti okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi ügyletek érvényességére befolyással nincs s nem fogadható el jogszerűnek az az álláspontja, hogy éppen ezért az 1922 : XII. tc. 34. §-ának 25. pontjában foglalt jogszabály sem érinti a kereset alapjául szolgáló ügylet érvényességét. A m. kir. Kúria a P. VII. 1951/23—1931. számú ítélet indokainak ismétlésével alaptalannak minősíti a felperesnek azt a panaszát, mintha a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett volna azzal, hogy kártérítési követelését törvényes tilalomba ütköző ügyletből eredőnek tekintette. 6., W. D. ügynök T. D. alperestől 96 q búza egyenértékének megfizetését követelte azon az alapon, hogy az alperes őt mint hivatásos közvetítő ügynököt megbízta, hogy mezőgazdaság müvelés alatt álló, 1025 magyar holdat kitevő ingatlanának haszonbérbeadását közvetítse. A sikeres közvetítés alapján közvetítési jutalékát követelte. A z—i kir. törvényszék az 1929. évi június hó 24-én P. 542/10—1929. szám alatt hozott végítéletével a keresetet az elvi kérdésre nem tartozó okokból elutasította. A gy—i kir. ítélőtábla 1929. évi november hó 18-án P. II. 1493/13—1929. szám alatt hozott ítéletével az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta, mert a felperesnek abból az előadásából, hogy hivatásos ingatlanügynök, ll