Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

138 Magánjog 942. számot tarthat szerzői jogi védelemre, — s hogy a D. című hetilapban „Huncfut, kutyateremtette stb." cím alatt megjelent cikk a felperes fogalmazásában vett át adatokat és pedig olyanokat is, a forrás megnevezése nélkül, — amelyeket éppen a felperes kutatásai hoztak napfényre. Nem vitás, hogy a panasz tárgyává tett cikk szerzője a II. r. alperes, akit a fellebbezési bíróság a bitorlás vétsége miatt megbüntetett és kártérítésre kötelezett. Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme folytán el kellett dönteni azt a kérdést, hogy mennyiben tartozik felelősséggel az elkövetett bitorlásért az I. r. alperes azon az alapon, hogy a D. című heti lapnak ő volt a felelős szerkesztője a panasz tárgyává tett cikk megjelenése idejében. A felelős szerkesztő tevékenységi köréhez tartozik annak megállapítása, hogy mely közlemények tétessenek közzé a lapban. Bár eszerint mindenkor azt kell feltenni, hogy valamely cikk közzététele a lapban a felelős szerkesztő tudtával és hozzájárulásával történt s e tekintetben a felelős szerkesztő harmadik személyekkel szemben nem hivatkozhatik arra, hogy a lap szerkesztésével mást bízott meg: mégis a kir. Kúria álláspontja szerint a felelős szerkesztő a szerzői jog bitorlásában csak akkor vétkes, ha tudott a bitorlásról, avagy ha az eset körülményeiből következtethetően a hivatásával járó képzettségénél fogva a tőle megkívánható gondosság kifejtése mellett észlelnie kellett, hogy a cikk bitorlást tartalmaz. A jelen esetben nincs adat arra, hogy az I. r. alperes tudott a bitorlásról s az sem lehet kétséges, hogy az I. r. alperes a panasz tárgyává tett cikk elolvasása alapján általános műveltsége és a tőle elvárható gondosság mellett sem észlelhette azt, hogy a cikk egy korábban másutt megjelent tudományos értekezés egyes részeinek jogosulatlan átvételét tartalmazza. A fellebbezési bíróság ennélfogva tévesen állapította meg egyéb adat hiányában pusztán az I. r. alperes felelős szerkesztői minősége alapján az ő gondatlanságát a bitorlás elkövetése körül. Az I. r. alperest tehát a Szjt. 18. §-ának első bekezdése alapján a bitorlás vétsége címén kártérítésben marasztalni nem lehet