Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

130 Magánjog 940. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az E. 1. rt, II. r. alperesnek pénzbüntetéssel való büntetését mellőzte; az alperesek felülvizsgálati kérelmét pedig egyebekben elutasította. Indokok: A tényállás szerint „Az E." című napilap az 1925. évi december hó 25-én megjelent számában a felperes arcképét a „Z. L. olajügynök lett" című cikkel kapcsolatban közölte s a felperes arcképének ez a közlése a felperes beleegyezése nélkül történt. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapította azt is, hogy a felperes arcképét, amelyet Az E. az említett cikk kapcsán közölt, nem a felperes, hanem a székesfőváros rendelte meg a fényképésznél. A tényállásnak ezt a részét a felperes válasziratában megtámadta. Annak az eldöntését azonban, hogy ez a támadás alapos-e, a kir. Kúria szükségtelennek találta, mert a per érdemi elbírálása szempontjából közömbös az, hogy a felperes fényképének a felperes, avagy más volt-e a megrendelője. Közömbös ez azért, mert a Szjt. rendelkezéseinek helyes értelmezése szerint az ábrázolt személyt ugyanoly jogvédelem illeti meg, mint amily jogvédelmet a törvény az arckép megrendelőjének biztosít. A Szjt 64. §-ának az a rendelkezése ugyanis, amely szerint valamely arckép és szoborképmás többszörösítéséhez, közzétételéhez, forgalombahelyezéséhez s üzletszerű bemutatásához a megrendelő beleegyezése szükséges, az egyén személyiségi jogainak védelmét célozza, amelynél fogva senki sem tartozik tűrni, hogy a róla készült kép (szobor) az ő engedélye nélkül sokszorosíttassék, közzététessék, forgalombahelyeztessék, bemutattassék. Ha a törvény 65. §. második bekezdése szerint már magának a megrendelő jogának sérelmét kártérítésen felül büntetéssel is kívánta megtorolni, annál inkább állhatott a törvényhozó szándékában az, hogy az ábrázolt egyén személyiségi jogának sérelme is kártérítésen felül büntető úton is elégtételt nyerjen. Hogy a Szjt. 64. §-a és a 65. § második bekezdése csak a megrendelőt említi s nem egyúttal az ábrázolt személyt is, ennak oka nyilván az, hogy a megrendelő rendszerint azonos az ábrázolt személlyel.