Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)
118 Magánjog 937. szeti mü szerzőjének biztosít e müvek nyilvános előadására vonatkozólag kizárólagos szerzői jogot. A Szjt. 51. §-a hivatkozik ugyan a 8. §-ra, ezzel azonban nyilván csak a 6. §. 10. pontjában s a 7. §-ban említett felhasználás, átdolgozás, fordítás folytán keletkezett színművet, zenés színmüvet és zenemüvet kívánta a nyilvános előadás tekintetében védelemben részesíteni, de nem az előadó művésznek grammofonlemezre s más hasonló készülékre már átvitt művészi teljesítményét is, mint amely teljesítmény a fentebb kifejtettek szerint a „mű" (zenemű stb.) fogalma alá semmikép sem vonható. Ugyanebből az okból nem lehet az előadó művész teljesítményének a nyilvános előadással szemben való védelmére következtetni a Szjt. 54. §-ának, valamint 74. §-ának abból a rendelkezéséből sem, hogy a 8. §. rendelkezéseit a színmüvek, zenés színművek és zenemüvek, nemkülönben a mozgófényképészeti müvek nyilvános előadására is kell megfelelően alkalmazni. Ha továbbá a Szjt. 53. §-a zenemű szövegírójának nem ad beleszólást az engedélyével lemezre felvett zenemű nyilvános előadásába, akkor a törvény nyilván nem kívánta a lemeznek nyilvános előadásra való felhasználását a lemezre átvitelnél eljárt előadó művész beleegyezéséhez sem kötni, akinek szerepe általában véve mégis kevésbbé jelentős, mint a szövegíróé. S helyesen emelte ki a kir. törvényszék, hogy a Szjt. 52. §-a is csak a színmüvek, zenés színmüvek és zenemüvek szerzőinek — de nem egyúttal előadó művészeinek is — kívánt a mechanikai készülékkel való nyilvános előadás tekintetében védelmet biztosítani. A mi törvényünk szerint tehát az előadóművész teljesítményéről jogosan készült grammofonlemezt, filmet szabad az ő beleegyezése nélkül is a művészi teljesítmény nyilvános előadására felhasználni. Ha pedig az előadó művésznek nincs kizárólagos joga ahhoz, hogy a teljesítményéről készült grammofonlemez, film nyilvános előadásra felhasználtassék, akkor már ebből is következtethető az, hogy a forgalomba hozott hanglemezre, filmre felvett művészi teljesítménynek rádió útján való közlését sem indokolt az ő engedélyétől függővé tenni.