Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Szerzői jog 111 tosílják műveiknek mechanikai készülékre való átviteli és e készülékkel való nyilvános előadási jogát. Az egyezmények 4. cikkei értelmében a külföldi szerzők az egyezmény tárgyát képező műveiket illetően a mű származásának országán kívül eső többi országban azokat a jogokat élvezik, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldieknek most vagy ezután megadnak, valamint azokat a jogokat is, amelyeket az egyezmény külön megad. Ha a kir. törvényszék, — figyelemmel arra, hogy az egyezmények 2. cikkei 2. pontjaikban az alkalmazásokat és azok szerzőit védelemben részesítik és a Szjt. 8. §. rendelkezése a mechanikai előadás céljára szolgáló művészi tevékenységgel létrejött készüléket is alkalmazásnak tekinti, — arra az álláspontra helyezkednék, hogy a külföldi bejátszó előadó művész a Szjt. 8. §. rendelkezései értelmében védelemben részesítendő, mégis — tekintettel arra, hogy a Szjt. harmadik fejezet rendelkezései a bejátszó előadó művésznek a Szjt. 52. §-ában meghatározott s a 6. §. 9. pontjában említett mechanikai előadások nyilvános előadási jogait nem adják meg, — ezek a jogok az Unió valamelyik más országának kötelékébe tartozó bejátszó művészt sem illethetik meg. Ezek szerint a Szjt. 8. §-ában meghatározott mechanikai előadás céljára szolgáló (6. §. 9. pont) művészi tevékenységgel járó alkalmazások szerzőjét, a bejátszó előadó művészt, akár magyar honos, akár az Unió valamely más országa kötelékében tartozó külföldi, a Szjt. 52. §-ában említett mechanikai előadások nyilvános előadásának szerzői jogai nem illetik meg s így a művészi előadásaikat tartalmazó hanglemezek az ő engedélyük nélkül nyilvánosan előadhatók. Vizsgálni kellett most már azt a kérdést, hogy a műveknek a rádió útján közlése a szerzői jog szempontjából minek tekintendő. Az 1931 : XXIV. tc. 11/a. cikkének indokolása szerint a műnek rádió útján való közlése tekinthető többszörözésnek, közzétételnek vagy nyilvános előadásnak. A törvény alkalmazójára van bízva annak a kérdésnek eldöntése, hogy valamely műnek rádió útján való közlését az előbbi három lehetőség közül minek minősíti. Nyilvánvaló, hogy valamely műnek rádió útján való közlése többszörösítésnek nem tekinthető, mert a müvet számos különböző