Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Vasúti fuvarozás 83 Közlönyben történt közzétételén felül a közönséggel alkalmas helyen kifüggesztett hirdetmény vagy a feladónak esetről-esetre figyelmeztetése útján külön is közöltetett. E. H. 1923. évi március hó 21-én P. IV. 3463/1922. szám. Elnök: Bubla Ferenc kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Kovács Marcel kir. kúriai bíró. Tényvázlat; A felperesnek az 1919. évi február hó 9-én Budapesten, a nyugati pályaudvaron Inárcskakucs rendeltetéssel feladott útipoggyásza fuvarozás közben elveszett. A felperes ezért kártérítést követel a m. kir. államvasutaktól. A b.—/ kir. törvényszék kötelezte az alperest, hogy 36,715 korona tőkét fizessen a felperesnek. Indokok: Nem találja a bíróság helytállónak az alperes által megjelölt és a V. Ü. Sz. 35. §-ához kiadott végrehajtási határozmány ama rendelkezésének alkalmazását, mely szerint az alperes az elveszett poggyász kilogrammjáért csak 20 korona kártérítést köteles fizetni. Igaz, hogy a V. Ü. Sz, 35. §-ának második pontja szerint különleges üzemi viszonyokra tekintettel, a vasút az útipoggyász elveszése esetében nyújtandó kártérítést a díjszabásban bizonyos legmagasabb összegre korlátozhatja, kétségtelen azonban, hogy a V. Ü. Sz, 35, §-ának első pontjában és ugyanannak 84. §-ában megállapított rendelkezésekkel szemben hozott és a felek érdekét mélyen érintő korlátozásnak kellő módon kihirdettetnie és a felek tudomására hozatnia kell, azt e kihirdetés nélkül érvényesíteni nem lehet, amint ezt különben az említett végrehajtási határozmány is kifejezetten előírja. Ha a kihirdetés nem történt meg oly módon, hogy arról a felek esetenként és állandóan is tudomást szerezhessenek, a vasút a korlátozó rendelkezésre az üzletszabályok általános rendelkezésével szemben jogokat nem alapíthat. A b.—/ kir. ítélőtábla az elsőbíróság végítéletét megváltoztatta, a felperest 320 korona tőkét és kamatát meghaladó keresetével elutasította. Indokok: A kir. ítélőtábla nem látja fennforogni azt, hogy a poggyász elveszése körül az alperest vétkesség terhelné, mert az a tény, hogy a poggyász elveszett, egymagában még nem mutat vétkes gondatlanságra. Szó lehetne erről talán akkor, ha az egész vonaton tényleg csak ez az egy föladott poggyász volt, erre nézve azonban a felperes az alperes tagadásával szemben határozott nyilatkozatot nem tett, illetve bizonyítékot föl sem ajánlott. 6*