Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

H4 Hiteljog 853 Minthogy ezek szerint az alperest a poggyász elveszésében vétkesség nem terheli, kártérítési kötelezettsége miként való megállapításánál az Ü. Sz. 35. §-ához kiadott végrehajtási határozmány az irányadó. Ez a végrehajtási határozmány a Vasúti és Közlekedési Közlönyben annak idején közzé is tétetett, mely módja a közzétételnek megfelel az Ü. Sz. 6. §-ában előírt követelményeknek, mert a F/3, alatti intézkedés az alperes alkalmazottjainak adott olyan belső utasítás, amelyre a felek sikerrel nem hivatkozhatnak és annak az alkalmazottak részéről való esetleges nem teljesítése egymagában a felek részére jogot nem alkot. Ezejc szerint a felperest az elveszett súly után kilogrammon. ként 20 koronával számítva 1320 korona illeti meg, levonva ebből a biztosítás útján befolyt 1000 koronát, az alperes csak a különbözetként mutatkozó 320 koronát köteles megfizetni. A m. kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének helytad, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja és az alperest kötelezi, hogy a fellebbezési bíróság által megítélt 320 korona helyett 36.715 korona tőkét fizessen az felperesnek. Indokok: A vasúti Ü. Sz. 35. §-ának második bekezdése szerint különleges üzemi viszonyokra való tekintettel a vasút az útipoggyász elveszése esetében nyújtandó kártérítést a felügyeleti hatóság jóváhagyásával a díjszabásban bizonyos legmagasabb összegre korlátozhatja; az Ü. Sz. 6. §-a szerint a díjszabások csak akkor érvényesek, ha kihirdettettek; és a kereskedelemügyi m. kir. miniszter által 1905. évi február hó 10-én 1649, szám alatt kibocsátott szabályrendelet 2. §. 2. pontja szerint a díjszabások módosításait is ki kell hirdetni. A kihirdetés módjaként az Ü. Sz. 6. §-a és az idézett rendelet 4. §-ának 2. pontja a „Vasúti és Közlekedési Közlöny"-ben való közzétételt írja elő, — ámde nem kizárólagosan: mert a rendelet 7. §-a a kihirdetés egyéb módozatait is felsorolja; és a jelen esetben szóbanforgó végrehajtási határozmány életbeléptetése tárgyában az állomásokhoz intézett FI 3. alatti 369,088/1918. sz. körrendelet azt írja elő, hogy az utazó közönséget a végrehajtási határozmány életbeléptetésére adott esetben figyelmeztetni kell. A vasút e rendeletéből tehát kitűnik, hogy a „Vasúti és Köz-