Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Vasúti fuvarozás 81 csak belülről, a vasúti kocsinak az áruval való megrakása előtt zárható le, annak lezárása vagy nyitva hagyása nyilván a berakás módjához tartozik, miért is abból a mulasztásból eredő kárért, hogy a szóbanforgó vasúti kocsik ablaka le nem záratott és így a kénpor a nyitott ablakon át a mozdony szikrájától meggyúlt, nem az alperest, hanem a felperest terheli a vétkes gondatlanság és ennek követ­keztében a N. E. 30, cikke, valamint a 31. cikkének 3. pontja értelmében a felmerült kárért az alperes vasút nem felelős, A b.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság végítéletét helybenhagyta. Indokok: Helyesen vitatta a felperes, hogy az ő felelősségéről csak abban az esetben lehet szó, ha a kocsi ablakának bezárása vagy nyitva tartása a berakáshoz tartozik, mert csak ebben az esetben lehet a kár keletkezése és a berakásnak őt terhelő helytelen volta között az okozati összefüggést felismerni. De az elsőbíróságnak az erészben kialakult bírói gyakorlatra is támaszkodó álláspontja helyes már azért is, mert az árunak a külső behatásoktól való lehető megóvása nyilván a berakás fogalmi körébe esik. A vasútnak az a kötelessége, amelyet a forgalom biztonságá­nak a követelményei hárítanak reá, nem mentesíti a felet azoknak a teendőknek gondos elvégzése alól, amelyeket a fuvarozási szer­ződés kiegészítő részét alkotó díjszabási intézkedések az ő köteles­ségeként írnak elő, következéskép nem mentesülhet a fél azoknak a következményeknek viselése alól sem, amelyek az említett teen­dők helytelen teljesítésére vezethetők vissza. A m. kir. Kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróság azt a tényállást, hogy a fel­adott kénporáru nagy része az annak berakásáról gondoskodó fel­adó részéről nyitva hagyott vagónablakon át a vasúti kocsiba behatolt szikrától gyulladt ki és égett el, a tárgyalás és bizonyítás összes adatainak, köztük a többi tanú vallomásával szemben álló W. B. tanú vallomásának és a szakértő véleményének is a Pp. 270. §-ához képest kellően indokolt szorgos méltatásával s a meggyő­ződését előidéző okok tüzetes előadásával állapította meg. A tár­gyalási adatokat és a vallomásokat tartalmilag híven idézte; irat­ellenesség tehát fenn nem forog. Ténybeli következtetései pedig az okszerűség követelményeinek megfelelnek és így a megállapított tényállás, mint a szabad mérlegelés eredménye, eljárási jogszabály megsértésének hiányában felülvizsgálat alá nem vonható. A fel­peresnek ez ellen irányuló felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. 6

Next

/
Thumbnails
Contents